Folyamatos, szeretettel áthatott dialógus

50. A kölcsönös megismerés elõmozdítására, mely elsõsorban a lelkipásztori területen hatásos együttmûködés elengedhetetlen föltétele, nagyon hasznos az állandó dialógus egyrészt az Istennek szentelt élet intézményeinek és az apostoli élet társaságainak elöljárói, másrészt a püspökök között. E rendszeres kapcsolat következtében a szerzetes elöljárók tájékoztathatják a püspököket azokról az apostoli kezdeményezésekrõl, melyeket az egyházmegyében terveznek, hogy a megvalósításhoz szükséges beleegyezést megkapják tõlük. Hasonlóképpen szükség van arra, hogy a rendi fõelöljárók képviselõi résztvegyenek a Püspöki Konferenciák gyûlésein és viszont, a Püspöki Konferenciák képviselõit hívják meg a rendi fõelöljárók gyûléseire a késõbb kidolgozandó gyakorlati szabályok szerint. Igen nagy haszonnal fog járni, ha -- ott is, ahol még nem történt meg -- nemzeti szinten püspökökbõl és szerzetesi fõelöljárókból álló vegyes bizottság alakul és tevékenykedik114 a közös problémák megoldására. A kölcsönös, jobb megismerés érdekében hasznos az egyházmegyei papság teológiai tantervébe fölvenni az Istennek szentelt élet teológiáját és lelkiségét; és ugyanez érvényes a részegyház teológiájának és az egyházmegyés papság lelkiségének taglalása, az Istennek szentelt személyek képzése során.115

Végezetül vigasztalóan emlékeztethetünk arra, hogy a szinodus folyamán nemcsak a közösségre vonatkozó tanítás gazdagodott a számos észrevétel által, hanem a jelenlévõ püspökök és szerzetesek közötti dialógus is a kölcsönös bizalom és nyíltság légkörében zajlott. Ebbõl fakadt a kívánság, hogy "a közösség és együttmûködés e lelki tapasztalata a szinodus befejeztével az egész Egyházra is kiterjedjen."116 Kívánom, hogy a közösségi érzület és lelkiség mindenkiben növekedjék.