Közösség és együttmûködés a világi Krisztus-hívõkkel

54. Az Egyházról mint közösségrõl szóló tanítás gyümölcseihez tartozott ezekben az években annak tudatosodása, hogy az Egyház különbözõ tagjai az ajándékok cseréje és az együttmûködés révén erõiket egyesíthetik és egyesíteniük is kell, annak érdekében, hogy minél hatékonyabban vegyenek részt az egyházi küldetésben. Ez hozzájárul egy világosabban körvonalazott és tökéletesebb egyházkép kialakulásához, s a különbözõ ajándékok harmónikus együttmûködésével hatékonyabbá teszi a korunk nagy kihívásaira adott választ.

A monasztikus és szemlélõdõ intézmények és a világi Krisztus-hívõk kapcsolata elsõsorban lelki jellegû, az apostolkodó intézményeké viszont a lelkipásztori együttmûködés formáját ölti. A világi intézmények klerikus és laikus tagjai a mindennapi életben is kapcsolatba kerülnek más hívõkkel. Több intézmény is -- gyakran új szituációk következtében -- arra a meggyõzõdésre jutott, hogy karizmáját megoszthatja a világi Krisztus-hívõkkel. E világi Krisztus-hívõk arra kapnak meghívást, hogy intenzívebben vegyenek részt az illetõ intézmény lelkiségében és küldetésében. Elmondhatjuk, hogy a történelmi tapasztalatok eredményeként -- mint egykor a különbözõ világi- vagy harmadrendek -- egy új reményteljes fejezet kezdõdött az Istennek szentelt személyek és a világi Krisztus-hívõk közötti kapcsolat történetében.