A klauzúrában élõ apácák

59. Különleges figyelmet érdemel a nõk kolostori élete és a klauzúrában élõ nõvér a nagyrabecsülés miatt, mellyel a keresztény közösség a menyasszony Egyház mindenek fölött szeretett Urával való kizárólagos egyesülését jelzõ életforma iránt viseltetik. A klauzúrában élõ nõvérek élete -- akik elsõsorban imádságnak, aszkézisnek és a lelki életben való szüntelen tökéletesedésnek szentelik magukat -- valójában "nem más mint a mennyei Jeruzsálem felé törekvés, az eszkatologikus Egyház elõvételezése, vágyódás az Úr birtoklására és színelátására."133 Ezen egyházi hivatás és küldetés fényében a klauzúra megfelel az Úrral való lét minden mással szemben elsõbbséget élvezõ igényének. Azáltal, hogy az élet helyéül a tér egy jól körülhatárolt részét választják, a nõvérek a klauzúrában Krisztus mélységes alázatában részesülnek egy radikális szegénység által, mely nem csupán dolgokról mond le, hanem a "térrõl", a kapcsolatokról és sok más teremtett értékrõl is.

A "test" elajándékozásának ez a különleges módja egyre inkább bevezeti õket az Euharisztia misztériumába. Jézussal együtt fölajánlják magukat a világ üdvösségéért. Az áldozaton és engesztelésen túl odaadásukból -- részesedvén a szeretett Fiú hálaadásában -- hálaadás is lesz az Atya iránt.

E szellemi feszültségben gyökerezõ klauzúra nem csupán nagyon értékes aszketikus eszköz, hanem mód és lehetõség Krisztus húsvétjának megélésére is.134 A "halál" megtapasztalásából lesz a klauzúra az élet túláradása, mert örömmel hirdeti és prófétai módon elõvételezi azt az egyes embereknek és az emberiség egészének fölkínált lehetõséget, hogy egyedül Istennek éljenek Jézus Krisztusban (vö. Róm 6,11). A klauzúra a szívnek arra a cellájára utal, ahol mindenkinek meg kell élnie az Úrral való egységet. Az ajándékként fogadott és a szeretet szabad válaszaként vállalt klauzúra az Istennel és a testvérekkel való lelki közösség helye, ahol a tér és a kapcsolatok korlátozása az evangéliumi tanácsok elmélyítését szolgálja (vö. Jn 13,34; Mt 5,3.8).

A klauzúrás közösségek, mint hegyre épített városok és a tartóra helyezett mécsesek (vö. Mt 5,14--15), életük minden egyszerûsége ellenére láthatóvá teszik a célt, mely felé az egész, "minden erejével tevékeny és mégis szemlélõdõ"135 egyházi közösség az idõben tart, és tekintetét a mindenség Krisztusban történõ teljes megújulására függeszti, amikor az Egyház Võlegényével egyesülve dicsõségesen jelenik majd meg (vö. Kol 3,1--4),136 és Krisztus "miután megsemmisített minden felsõbbséget, hatalmat és erõt, átadja az uralmat Istennek, az Atyának..., hogy Isten legyen minden mindenben". (1Kor 15, 24.28)

Ezért hálámat fejezem ki ezeknek a szeretett nõvéreknek, és buzdítom õket, hogy karizmájuknak megfelelõen maradjanak hûségesek a klauzúrás élethez. Példájuk következtében ez az életforma állandóan sok hivatást számlál, akiket az önmagát a szemlélõdésben teljesen Istennek adó "menyasszonyság" radikalitása vonz. A minden tevékenységnél értékesebb, tiszta szeretetet kifejezõ szemlélõdõ életnek rendkívüli apostoli és missziós hatása van.137

A szinodusi atyák nagy elismerésüket fejezték ki a klauzúrás élet értéke iránt, s megvizsgálták a klauzúra fegyelmére vonatkozó, itt-ott fölmerülõ kérdéseket. A szinodus utalásai e témára, s fõként a kívánság, hogy a fõbb elöljárónõknek nagyobb hatásköre legyen a klauzúra jogos és súlyos okból fakadó megszüntetésére138 további megfontolás tárgya lesz a II. Vatikáni Zsinattal megkezdõdött megújulás folytatásaként.139 Így a különbözõ fokozatú és módozatú klauzúra -- a pápai klauzúrától a szabályzatnak megfelelõn át a monasztikus klauzúráig -- jobban meg fog felelni a szemlélõdõ intézmények sajátosságainak és a kolostori hagyományoknak.

Továbbá -- miként a szinodus hangsúlyozta -- támogatni kell a kolostorok közti szövetségeket és egyesüléseket, amint azt már XII. Pius pápa és a II. Vatikáni Zsinat is ajánlotta,140 fõként olyan helyeken, ahol a a szemlélõdõ élet támogatására a hatékony összehangolásnak és segítségnyújtásnak más lehetõsége nincs. A kolostorok jogos autonómiáját tiszteletben tartva az ilyen szervezõdések hatékonyan tudnak segíteni a közös problémák megoldásában, mint például a megfelelõ megújulás, az alap- és a folyamatos továbbképzés, a kölcsönös gazdasági segitségnyújtás, vagy a kolostorok újjászervezése.