Egy átfogó és korszerû képzési terv (ratio) szükségessége

68. Az örök fogadalomig tartó kifejezett képzési idõszak a nõi és férfi rendeknek és a szerzetes testvéreknek egyformán ajánlott. Érvényes ez lényegében a klauzúrás közösségekre is, melyeknek megfelelõ programot kell kidolgozniuk a szemlélõdõ életre való képzésre és Egyházon belüli sajátos feladatukra tekintettel.

A szinodusi atyák sürgetve kérték az Istennek szentelt élet és az apostoli élet társaságainak minden intézményét, hogy amilyen gyorsan csak lehet, dolgozzanak ki egy ratio institutionis-t, azaz az intézmény karizmája által inspirált képzési tervet, mely világosan és dinamikusan megmutatja az utat, melyen járni kell, ha valaki saját intézménye lelkiségét tökéletesen el akarja sajátítani. E ratio ma elengedhetetlenül szükséges: egyrészt megmutatja, hogyan kell közvetíteni az intézmény szellemét, hogy az ifjú nemzedékek különbözõ kultúrákban és eltérõ földrajzi környezetben hamisítatlanul megvalósíthassák; másrészt megkönnyíti az Istennek szentelt személyek életútját, hogy a különbözõ életszakaszokban ugyanabban a szellemben élhessenek és haladhassanak a Krisztusban való hit teljes beéréséig.

Ha tehát igaz, hogy az Istennek szentelt élet megújulása elsõsorban a képzéstõl függ, ugyanúgy igaz, hogy a képzés attól függ, képesek-e lelki és pedagógiai bölcsességben gazdag módszert fölkínálni, mely a jelöltet lépésrõl lépésre elvezeti odáig, hogy magára öltse az Úr Krisztus önzetlen érzületét. A képzés egy életfolyamat, mely által az ember léte mélyéig megtér Isten igéjéhez, és elsajátítja annak mûvészetét, hogyan kell a világi valóságban Isten jeleit keresni. Egy olyan korban, mely egyre inkább kiiktatja a vallásos értéket a kultúrából, ez a képzési út kettõs értelemben jelentõs: hatására az Istennek szentelt személy nemcsak Istent tudja "meglátni" a hit szemével egy olyan világban, mely figyelmen kívül hagyja az õ jelenlétét, hanem arra is képes, hogy sajátos karizmájának tanúságtételével valamiképpen "észlelhetõvé" tegye Isten jelenlétét.