A hûség dinamizmusában

70. Van egy bizonyos lelki fiatalság, mely az idõben maradandó: azzal a ténnyel áll kapcsolatban, hogy az egyén minden életszakaszában új feladatot, sajátos létmódot, sajátos szeretetet és szolgálatot keres és talál.171

Az Istennek szentelt életben az apostoli tevékenységbe való teljes belekapcsolódás elsõ évei alapjában véve kritikus szakaszt jelentenek, mert egy irányított állapotból a felelõs tevékenység állapotába kerül az ember. Fontos, hogy az Istennek szentelt fiatal személyek mellett támogatóan álljon egy testvér vagy nõvér, és Krisztus iránti szeretetének és lelkesedésének fiatalos frissességét segítse teljesen megélni.

A következõ életszakaszban megjelenhet a megszokás veszedelme, valamint a csekély eredmények láttán a kiábrándulás kísértése. Az Istennek szentelt személyeket az élet középsõ szakaszán abban kell segíteni, hogy az evangélium és a karizmatikus ihletettség fényében újra gondolják át eredeti elhatározásukat, nem cserélve föl az önátadás tökéletességét az eredmények mennyiségével. Ezáltal a személyes döntés új lendületet és új motivációkat nyerhet. Ez az életszakasz a lényeges dolgok keresésének szakasza.

Az érett kor szakasza a személyes növekedéssel együtt magával hozhatja egy bizonyos individualizmus veszélyét, melyet a korszerûtlenségtõl való félelem, a megmerevedés, az elernyedés és az abbahagyás jelenségei kísérnek. Most a folyamatos továbbképzésnek nemcsak abban kell segítenie, hogy újra rátaláljanak egy magasebb szintû lelki és apostoli életformára, hanem abban is, hogy fölfedezzék ezen életszakasznak sajátosságait. A személyiség bizonyos összetevõinek tisztulása után az önátadás ebben az életszakaszban tisztábban és nagylelkûbben emelkedik Istenhez, és higgadtabban, diszkrétebben, ugyanakkor áttetszõbben és a kegyelemben gazdagabban tér vissza a testvérekhez. Ez a lelki atyaság és anyaság ajándéka és megtapasztalása.

Az öregkor új problémákat vet föl, melyeket körültekintõ lelki programmal kell megelõzni. A tevékenységtõl való fokozatos visszavonulás, némely esetben betegség és a kényszerû tétlenség nagyon formáló hatású tapasztalatokat hoz. Jóllehet e visszahúzódás gyakran fájdalmas, az Istennek szentelt személynek lehetõséget ad arra, hogy engedje magát formálni a húsvéti tapasztalattól,172 s vegye magára a megfeszített Krisztus alakját, aki mindenben teljesíti az Atya akaratát, s rá bízza magát egészen addig, hogy visszaadja Neki a lelkét. Ez az azonosulás az Istennek szenteltség megélésének új módja, mely nincs egy vezetõi feladat vagy apostoli munka eredményeihez kötve.

Mikor pedig elérkezik a pillanat, hogy az Úr szenvedésének utolsó órájával egyesüljön, az Istennek szentelt személy tudja, hogy az Atya a hosszú ideje tartó, titokzatos képzési folyamatot benne most befejezi. A halált úgy készíti elõ és várja a lélek, mint szeretetének és önátadásának utolsó aktusát.

Hozzá kell fûznünk, hogy a különbözõ életszakaszoktól függetlenül minden életkornak lehetnek kritikus helyzetei, akár külsõ tényezõk hatására, mint például hely- vagy hivatalváltozás, nehézségek a munkában, apostoli sikertelenségek, megnemértés, mellõzés stb.; akár szoros értelemben vett személyes tényezõk, mint például testi vagy pszichés megbetegedés, lelki szárazság, szomorúság, kapcsolat-problémák, erõs kísértések, hit- vagy identitás-krízisek, fölöslegesség érzése és hasonlók. Aki terhesnek érzi a hûséget, az iránt mind személyes, mind közösségi szinten több bizalmat és nagyobb szeretetet kell tanúsítani. Ilyenkor fõként az elöljáró szeretetteljes közelségére van szükség; s nagyon vigasztaló lehet egy testvér vagy nõvér megfelelõ segítsége is, kinek elõzékeny és készséges jelenléte hozzásegíthet ama szövetség értelmének újra fölfedezéséhez, melyet Isten kezdeményezett és soha nem akar visszavonni. Így a megpróbált lélek a tisztulást és a kiüresítést úgy fogadja, mint a megfeszített Krisztus követésének lényeges mozzanatait. A próbatétel úgy jelenik meg elõtte, mint a gondviselés képzési eszköze az Atya kezében: nem pusztán pszichológiai harc, melyet önmagával és gyöngeségeivel kell vívnia, hanem vallásos küzdelem, melyet minden nap Isten jelenléte és a kereszt ereje pecsétel meg!