Jelen lenni a Föld minden szögletében

78. Az Apostol szavát: "Krisztus szeretete sürget minket" (2Kor 5,14) minden intézmény tagjai megismételhetik, mert az Istennek szentelt élet feladata, hogy a világ bármely sarkában Krisztus országának terjesztéséért és megerõsítéséért dolgozzon, s az evangéliumot mindenhová, a legtávolabbi vidékekre is elvigye.190 Valóban, a missziók története tanúskodik arról a nagyszerû szolgálatról, melyet ezek az intézmények a nemzetek evangelizációjáért teljesítettek: a legrégibb monasztikus rendektõl kezdve a legújabb, kizárólag "pogányokat" misszionáló alapításokig, az aktív élet intézményeitõl a szemlélõdõkig191 megszámlálhatatlan sokaság vetette be erõit "az Egyház e lényeges és soha le nem zárható fõ tevékenységében",192 mellyel az Egyház a Krisztust nem ismerõk tömegeihez fordul.

Ez az elkötelezettség ma is sürgetõen igényli az Istennek szentelt élet intézményeinek és az apostoli élet társaságainak együttmûködését: Krisztus evangéliumának hirdetése a lehetõ legnagyobb hozzájárulást várja tõlük. A fiatal egyházakban keletkezett vagy tevékenykedõ intézményeknek is meg kell nyílniuk a nem keresztények misszionálására bel- és külföldön egyaránt. A némelyeket sújtó nehézségek ellenére, jó mindenkit emlékeztetni arra, hogy miként "a hit erõsödik a továbbadás által",193 a misszió megerõsíti az Istennek szentelt életet, új lendületet és motivációkat ad neki és hûségre ösztönzi. A missziós tevékenység széles teret nyit az Istennek szentelt élet különbözõ formáinak befogadására.

A szerzetesnõknek, a szerzetes testvéreknek és a világi intézmények tagjainak a pogány misszió különleges és rendkívüli lehetõségeket nyújt a kifejezett apostoli munkára. A világi intézmények tagjai a világi hivatások sajátos területein nagyon értékes evangélium-hirdetõ tevékenységet fejthetnek ki a környezet, a struktúrák, sõt az együttélést szabályozó törvények területén. Ezenkívül a Jézust még nem ismerõ emberek mellett élve tanúskodhatnak az evangélium értékeirõl, s ezáltal kifejezetten misszionálhatnak.

Hangsúlyoznunk kell, hogy azokban az országokban, melyekben nem keresztény vallások vertek gyökeret, az Istennek szentelt élet mind nevelõ, karitatív és kulturális tevékenysége, mind szemlélõdõ jelenléte rendkívül jelentõs. Ezért az új egyházakban, különösen a szemlélõdõ közösségek alapítását kell bátorítani, mivel "a szemlélõdõ élet hozzátartozik az Egyház teljes jelenlétéhez."194 Továbbá megfelelõ eszközökkel -- akár misszionárius férfiak és nõk munkájával, akár a megszentelt élet intézményeinek anyagi segítésével a szegényebb egyházmegyékben -- gondoskodni kell az Istennek szentelt élet különbözõ formáinak arányos eloszlásáról, hogy új impulzust nyerjen az evangelizáció.195