A teljesen szemlélõdõ intézmények

8. Azok a férfi és nõi intézmények, amelyek kizárólagosan szemlélõdõ életet folytatnak, az Egyház számára öröm és mennyei kegyelmek forrásai. Ezen intézmények tagjai életükkel és küldetésükkel Krisztust utánozzák, aki fölment a hegyre, hogy imádkozzon; tanúságot tesznek Isten történelem fölötti uralmáról és elõvételezik az eljövendõ dicsõséget.

A magányban és a csendben egész életüket és tevékenységüket Isten szemlélésére fordítják Isten igéjének hallgatása, a liturgia ünneplése, a személyes aszkézis és imádság, az önmegtagadások és a testvéri szeretetközösség által. Így az egyházi közösség elõtt egyedülálló tanúságot tesznek az Egyház Ura iránti szeretetérõl, és titokzatos apostoli termékenységgel járulnak hozzá Isten népének növekedéséhez.15

Ezért jogos az óhaj, hogy a szemlélõdõ élet különbözõ formái -- mint az evangéliumba gyökerezés kifejezõdései -- jobban terjedjenek a fiatal egyházakban, fõleg a világnak azon részein, ahol más vallások vannak többségben. Ez lehetõvé teszi majd a tanúságtételt a keresztény aszkézis és misztikus tanítás hagyományának erejérõl, és segíteni fogja a vallások közti dialógust is.16