A színeváltozásban megdicsõült Krisztus képe

14. Az Istennek szentelt élet alapját az evangéliumban abban a különleges kapcsolatban kell keresnünk, mely Jézust földi élete folyamán tanítványaival összekötötte. Õ ugyanis nem csupán arra hívta meg õket, hogy fogadják be életükbe Isten országát, hanem arra is, hogy életüket állítsák ennek az országnak a szolgálatába, s ezért hagyjanak el mindent, és szorosan kövessék az Õ életformáját.

Egy ilyen "Krisztus-formájú" élet, melyet a történelem folyamán oly sok megkeresztelt lélek élt, csak egy különleges meghívásnak és a Lélek sajátos ajándékának erejébõl lehetséges. Ebben az életformában ugyanis a keresztségi megszentelés Krisztus-követésében radikális válasszá alakul az evangéliumi tanácsok vállalásával, melyek közül az elsõ és a lényeges a mennyek országáért vállalt tisztaság szent köteléke.23 E különleges "Krisztus-követésnek" -- mely mindig az Atya kezdeményezésébõl születik -- lényeges krisztológiai és pneumatológiai karaktere van, amennyiben egész különleges módon fejezi ki a keresztény élet szentháromságos karakterét, elõvételezve annak -- az egész Egyház által óhajtott -- eszkatologikus megvalósulását.24

Krisztusnak sok szavát és cselekedetét õrzi az evangélium, melyek e különleges meghívás értelmét megvilágítják. A meghívás lényeges vonásainak együttlátásához igen nagy segítséget nyújt, ha tekintetünket Krisztus ragyogó arcára fordítjuk a színeváltozás misztériumában. E "képrõl" beszél az egész ókori lelkiségi hagyomány, amikor összekapcsolja a szemlélõdõ életet Jézus imádságával a "hegyen".25 Bizonyos értelemben az Istennek szentelt élet "aktív" dimenziója is visszavezethetõ e hagyományra, mert a színeváltozás nem csupán Krisztus dicsõségének föltárása, hanem elõkészület is a kereszthordozásra. A történés magában foglalja a "fölmenetelt a hegyre" és a "lejövetelt a hegyrõl": a Mester választott tanítványait egy pillanatra körülveszi a szentháromságos élet ragyogása és a szentek közössége, szinte elragadtatnak az örökkévalóságba, de azonnal visszazökkennek a mindennapi valóságba, melyben nem látnak mást, csak magát "Jézust" az emberi természet alázatosságában, s parancsot kapnak, hogy térjenek vissza a völgybe, hogy vele együtt fáradozzanak Isten tervéért, és bátran vágjanak neki a keresztútnak.