Szûz Mária az Istennek szenteltség és a követés példaképe

28. Szeplõtelen fogantása pillanatától kezdve Mária a legtökéletesebben tükrözi az isteni szépséget. Az Egyház így szólítja õt: "Egészen szép vagy!" A Boldogságos Szûz Máriához fûzõdõ kapcsolat -- mely Krisztussal való kapcsolatából következõen minden hívõ sajátja -- különösen is kifejezõdik a szerzetesek életében ... Az Istennek szentelt élet minden intézménye meggyõzõdéssel vallja, hogy Mária jelenlétének alapvetõ jelentõsége van mind az egyes szerzetesek lelki élete, mind az egész közösség erõssége, egysége és fejlõdése szempontjából".48

Mária ugyanis -- teljes Istenhez-tartozása és önátadása következtében -- a tökéletes Istennek szenteltség páratlan példaképe. Mint az Úr választottja, aki a megtestesülés misztériumát akarta megvalósítani benne, Mária az Istennek szentelt személyeket szüntelenül az isteni kezdeményezés elsõbbségére emlékezteti. Ugyanakkor, mivel igent mondott a benne testet öltõ isteni Igére, a kegyelmet fogadó teremtménynek is modellje.

A Szûz, aki Józseffel együtt Krisztus közelében élte végig a rejtett élet éveit Názáretben, majd Fia nyilvános életének döntõ pillantaiban mellette volt, az állandó szolgálat és a föltételek nélküli követés mesternõje is. Így benne, a "Szentlélek templomában"49 az új teremtés teljes fényessége ragyog. Az Istennek szentelt élet úgy tekint Máriára, mint az Atyának szenteltség, a Fiúval megélt egység és a Szentlélek iránti készséges engedelmesség legszebb példájára, tudván, hogy Krisztus "szûzi és szegény életmódjának"50 követése Mária életmódjának elsajátítását is jelenti.

Ezenkívül az Istennek szentelt személy a Szûzben sajátos jogcímen édesanyára talál. Mert igaz, hogy a Kálvárián Máriára bízott új anyaság minden kereszténynek szóló ajándék, mégis sajátos jelentése van azok számára, akik életüket teljesen Krisztusnak szentelték. Jézusnak a szeretett tanítványhoz intézett "Íme, a te Anyád!" szavai az Istennek szentelt személy életében különös jelentést nyernek (Jn 19,26--27). Jánossal együtt ugyanis õ is fölszólítást kap, hogy vegye magához Máriát (vö. Jn 19,27), akit meghivottsága radikalitásával szeret és követ, s viszonzásul tapasztalja Mária anyai gyöngédségét. A Szûz közvetíti számára azt a szeretetet, mely lehetõvé teszi, hogy életének minden napján Krisztusnak adja magát, miközben együttmûködik vele az emberek üdvösségéért. Ezért a Máriához való gyermeki ragaszkodás a legbiztosabb út a kapott meghívás hûséges megõrzésére és nagyon hatékony segítség maradéktalan teljesítésére.51