Új és különleges Istennek szenteltség

30. Az Egyház hagyományában a szerzetesi fogadalmat a keresztségi Istennek szenteltség sajátos és egyedülálló elmélyítésének tekintették, mert a keresztség által már megkezdett bensõséges Krisztus-kapcsolat az evangéliumi tanácsok vállalásával tökéletesebben kifejezett és megvalósított Krisztus-hasonlóság ajándékában bontakozik ki.53

E második Istennek szenteltségnek mégis vannak sajátos vonásai az elsõhöz mérten, mert nem szükségszerûen következik belõle.54 Valójában ugyanis mindaz, aki Krisztusban új életre támadt, arra hivatott, hogy a Lélek ajándékából származó erõvel valósítsa meg az életállapotának megfelelõ tisztaságot, az Isten és az Egyház iránti engedelmességet, valamint az értelmes függetlenséget az anyagi javaktól, hiszen valamennyien életszentségre -- a szeretet tökéletességére -- kaptak meghívást.55 A keresztséghez azonban önmagában és természete szerint nem kapcsolódik a cölibátusra vagy a szüzességre szóló meghívás, sem a javak birtoklásáról való lemondás, sem az elöljáró iránti engedelmesség az evangéliumi tanácsok sajátos módján. Ezért e tanácsok vállalása különleges, nem mindenkinek szóló, isteni ajándékot tételez föl, amint ezt Jézus az önként vállalt cölibátus esetében ki is emelte (vö. Mt 19,10--12).

E meghívásnak megfelel a Szentlélek sajátos ajándéka, mely arra szolgál, hogy aki Istennek szenteli magát, meghívását és küldetését teljesíteni tudja. Ezt a keleti és a nyugati liturgia egyaránt tanúsítja azzal, hogy a szerzetesi fogadalmak letételekor és a szüzek megáldásakor a Szentlélek ajándékait kéri a jelöltek számára, és önátadásukat összeköti Krisztus áldozatával.56

Az evangéliumi tanácsok vállalása a bérmálás szentségi kegyelmének is kibontakozása, de ez fölülmúlja a krizmával való megszenteltség rendes igényeit a Lélek különleges ajándéka révén, mely -- miként az Istennek szentelt élet története mutatja -- az életszentség és az apostolkodás új módjait és gyümölcseit teszi lehetõvé.

Ami az evangéliumi tanácsokra fogadalmat tevõ papokat illeti, a tapasztalat azt mutatja, hogy a papság szentsége az Istennek szenteltségben különleges termékenységet nyer, mert szorosabb kapcsolatba kerülnek az Úrral. Az evangéliumi tanácsokra fogadalmat tevõ pap az õt befogadó intézmény sajátos lelkiségének és az ahhoz tartozó karizma apostoli dimenziójának köszönhetõen különleges fölkészítést nyer arra, hogy Krisztus misztériumának teljességét újra megélje. A papságra és az Istennek szentelt életre szóló meghívások ugyanis mélyebb, dinamikusabb egységbe forrnak össze benne.

Kimondhatalan értékû az a szolgálat is, amit azok a szerzetes papok tesznek az Egyház élete javára, akik kizárólag szemlélõdéssel foglalkoznak. Az Eucharisztia ünneplésekor az Egyház cselekményét végzik az Egyházért, s közösségben Krisztussal -- aki az egész világ üdvösségéért adja magát az Atyának -- hozzákapcsolják önátadásukat e cselekményhez.57