A keresztény életformák különbségei és kapcsolatai

31. Azok a különbözõ életformák, melyekre az Úr Jézus szándéka szerint tagolódik az egyházi élet, olyan kölcsönös kapcsolatokban állnak egymással, melyeket érdemes tüzetesebben is megvizsgálni.

A Krisztusban való újjászületés révén az összes hívõnek közös méltósága van, mindannyian életszentségre hivatottak; saját hivatásuknak és a Szentlélektõl kapott ajándékoknak megfelelõen mind részt vesznek Krisztus testének építésében (vö. Róm 12,3--8).58 Az Egyház tagjainak azonos méltósága a Szentlélek mûve, a keresztségen és a bérmáláson alapszik, s az Euharisztiából táplálkozik. De a sokféleség is a Szentlélek mûve. Õ az, aki a hivatások, a karizmák és a szolgálatok sokféleségében az Egyházat szerves közösséggé forrasztja össze.59

A Krisztus-hivõk világi életére, a fölszentelt szolgálatra vagy az Istennek szentelt életre szóló meghívásokat típusoknak tekinthetjük, hiszen minden konkrét meghívás velük kapcsolódik, illetve visszavezethetõ e három egyikére, attól függõen, hogy Isten ajándékának gazdagsága szerint csak az egyiket kapta meg valaki, vagy többet is megkapott. Ezenkívül kölcsönösen szolgálják egymást Krisztus testének épülésére és küldetésének teljesítésére. Az Egyházban mindenki részesül a keresztség vagy a bérmálás megszenteltségében, de a fölszentelt szolgálati hivatal és az Istennek szentelt élet különbözõ meghívásokat és a küldetésnek megfelelõ sajátos megszentelést tételez föl.

A világi Krisztus-hívõk küldetéséhez -- tudniillik "hogy Isten országát azáltal keressék, hogy hivatásukból fakadóan földi dolgaikat Isten szerint rendezik."60 -- elegendõ a keresztségi és bérmálási konszekráció, mely Isten népe minden tagjában közös. A fölszentelt szolgák ezen felül megkapják az ordináció konszekrációját, hogy az idõben folytatódhassék az apostoli szolgálat. Az Istennek szentelt személyek, akik az evangéliumi tanácsokat követik, új és különleges konszekrációt nyernek, mely -- még ha nincs is szentségi karaktere -- arra kötelezi õket, hogy cölibátusban, szegénységben és engedelmességben vállalják azt az életformát, amit Jézus személyesen élt és tanítványainak ajánlott. Jóllehet mindhárom életállapot Krisztus egyedülálló misztériumának tanúja, a világi Krisztus-hívõk sajátos, ha nem is kizárólagos tulajdonsága a világi jelleg, a fölszentelt pásztoroké a szolgálati hivatal, a szerzeteseké a különleges hasonlóság a tiszta, szegény és engedelmes Krisztushoz.