Tanúságtétel a boldogságok evangéliumáról

33. Az Istennek szentelt élet sajátos feladata, hogy a megkereszteltekben ébren tartsa az evangélium lényeges értékeinek tudatát, mert világosan és nagyszerûen tanúsítja, hogy "a boldogságok lelkülete nélkül a világ nem alakulhat át és nem ajánlható föl Istennek."71 Így az Istennek szentelt élet fölébreszti Isten népében az igényt, hogy Istennek a Szentlélek által a szívekbe kiárasztott szeretetére életszentséggel válaszoljon (vö. Róm 5,5), amennyiben magatartásában az a szentségi konszekráció tükrözõdik, melyet Isten a keresztségben, a bérmálásban és a papszentelésben hoz létre. A szentségek által közvetített megszentelésbõl ugyanis a mindennapi élet szentségére kell eljutni. Az Istennek szentelt élet az Egyházban minden hívõ, mind a világi Krisztus-hívõ, mind a klerikus élete konszekrációjának szolgálatában áll.

Másrészt azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az Istennek szentelt személyek a többi hivatás tanúságtételeibõl segítséget kapnak, hogy Krisztus és az Egyház misztériumához tartozásukat a maga sokféleségében tökéletesen tudják élni. E kölcsönös gazdagítás alapján az Istennek szentelt élet küldetése még jelentõsebbé és hatékonyabbá válik: a többieknek -- állandóan szem elõtt tartva az eljövendõ békét -- célként kell megmutatnia az örök boldogságot Istennél.