ELÔSZÓ

1. A II. Vatikáni Zsinat elrendelte, hogy el kell készíteni "A keresztény nép katekézisének direktóriumát". [1] E zsinati rendelkezés végrehajtásánál a Klérus Kongregációja fölhasználta egy szakértôkbôl álló bizottság munkáját és konzultált a földkerekség Püspökkari Konferenciáival, amelyek sok tanáccsal és észrevétellel szolgáltak. Az elkészült szöveget átvizsgálta egy teológiai bizottság és a Hittani Kongregáció; 1971. március 18-án VI. Pál pápa véglegesen jóváhagyta, s április 11-én közzétette Általános Hitoktatási Direktórium címmel.

2. A II. Vatikáni Zsinat befejezése óta eltelt 30 esztendô itt, a harmadik évezred küszöbén kétségtelenül nagyon alkalmas idô volt a katekézis megújítása szempontjából. Az elmúlt idôben ugyanis az ôsegyházra jellemzô evangelizáló erô újra felszínre került. Újra életre kelt az Egyházatyák tanítása, és sokat segített a katekumenátus felújítása. 1971 óta az Általános Hitoktatási Direktórium vezette a részegyházakat a katekézis megújításának hosszú útján, és hivatkozási alapot adott mind a katekézis tárgyát, mind módszerét tekintve.

A megtett úton mindenütt sokan és nagylelkûen dolgoztak, s csodálatos kezdeményezések történtek és gyümölcsök termettek a gyermekek, fiatalok és felnôttek katekézise és a hitbeli érlelôdés terén. Ugyanakkor nem maradtak el a tanbeli problémák és fogyatékosságok, valamint a katekézis minôségét gyengítô -- nagyrészt az összes nép kulturális fejlôdésével és nem kateketikai természetû egyházi problémákkal összefüggô -- tapasztalatok.

3. Az egyházi Tanítóhivatal ezekben az években lelkipásztori gonddal figyelt a katekézis ügyének elômozdítására. A püspökök és a Püspökkari Konferenciák közül sokan, minden régióban, jelentôs támogatást adtak a katekézisnek jó katekizmusok, lelkipásztori normák és segédanyagok kiadásával, szakértôk képzésének és a kateketikai kutatások támogatásával. E munka termékeny volt, és jótékony hatást tett a részegyházak kateketikai gyakorlatára. Egyedülállóan értékes segítséget hozott a katekézis megújulásához az Istentiszteleti Kongregáció 1972. január 6-án közzétett Ordo initiationis christianae adultoruma.

Méltó megemlékeznünk arról a különleges szolgálatról, melyet a II. Vatikáni Zsinat utáni elsô idôszakban VI. Pál pápa nyújtott. II. János Pál pápa errôl így írt: "Tiszteletreméltó Elôdünk, VI. Pál pápa különösen példamutató volt igehirdetésével, a II. Vatikáni Zsinat dokumentumairól adott hivatalos értelmezéseivel -- az egész Zsinatot korunk nagy hitoktatásának tekintette -- és egész életével." [2]

4. Igen nagy jelentôsége és súlya volt a katekézis elômozdítása szempontjából a mai világ evangelizálásáról tanácskozó Püspöki Szinodus általános ülésének 1974 októberében. VI. Pál pápa az elébe terjesztett javaslatok alapján adta ki 1975. december 8-án az Evangelii nuntiandi apostoli buzdítást. E dokumentum -- többek között -- egy sajátosan súlyos elvet szögez le: a katekézis az Egyház nagy misszióján belüli evangelizáló tevékenység. A katekézist ettôl kezdve úgy kell tekinteni, mint a missziós parancsot ma jellemzô igényekben és gondokban való állandó részesedést.

A következô Püspöki Szinodusnak, melyet VI. Pál pápa 1977 októberében hívott össze, szintén a katekézis volt a témája. E szinodus úgy látta, hogy "a katekézis megújítása a legnagyobb ajándék, amit a Szentlélek korunkban az Egyháznak adott". [3]

5. II. János Pál pápa 1978-ban átvette ezt az örökséget, és elsô saját elgondolásait a Catechesi tradendae apostoli buzdításában 1979. október 16-án tette közzé. Ez a buzdítás teljesen szerves egységet alkot az Evangelii nuntiandival, és a katekézist az evangelizáció összefüggésébe állítja be. Pápasága folyamán II. János Pál pápa folyamatos és nagyon jelentôs tanítást adott a katekézisrôl. Írásos megnyilatkozásai között kiemelkedik 12 enciklikája a Redemptor hoministôl az Ut unum sintig. Ezek az enciklikák már önmagukban is súlyos és organikus tanítást képviselnek az Egyház életének a II. Vatikáni Zsinat által óhajtott megújulásában.

II. János Pál pápa e dokumentumai közül külön ki kell emelnünk a Redemptor hominis (1979. május 4.), a Dives in misericordia (1980. november 30.), a Dominum et vivificantem (1986. május 18.) enciklikákat kateketikai jelentôségük, a Redemptoris missio (1990. december 7.) enciklikát pedig a missziós feladat örökérvényûségének megerôsítése miatt.

6. Másrészt a Püspöki Szindus rendes és rendkívüli általános ülései jelentôsek voltak a katekézis terén. Különleges fontosságuk miatt ki kell emelnünk az 1980-ban a család küldetésérôl és 1987-ben a világiak hivatásáról tárgyaló szinodusokat. E két szinodust követte II. János Pál pápa két apostoli buzdítása: a Familiaris consortio (1981. november 22.) és a Christifideles laici (1988. december 30.). Az 1985-ben ülésezô rendkívüli Püspöki Szinodus ugyancsak nagyon jelentôs volt a mai és a holnapi katekézis szempontjából. Számvetés készült a zsinat óta eltelt 20 évrôl, és javaslatot adtak át a pápának, hogy készítsék el a Katolikus Egyház Katekizmusát. E rendkívüli szinodus javaslatát a Pápa jóakarattal fogadta és magáévá tette. Türelmes és körültekintô munka gyümölcseként a Pápa Fidei depositum apostoli konstitúciójával 1992. október 11-én adta át a püspököknek és a részegyházaknak a Katolikus Egyház Katekizmusát.

7. Ez az egyedülálló esemény a Tanítóhivatal fentebb említett lépéseivel és megnyilatkozásaival együtt ránk rótta a kötelezettséget, hogy vizsgáljuk felül az Általános Hitoktatási Direktóriumot, hogy ezt a jelentôs teológiai--lelkipásztori segédeszközt az új követelményekhez és körülményekhez illesszük. A Szentszék mindenkinek szóló szolgálata ezen örökség összegyûjtése és rendszerezése, szemmel tartva a kateketikai tevékenységet az Egyház mai életének távlataiban.

A Klérus Szent Kongregációjának írányítása mellett egy püspöki bizottság és teológus--katekéta szakértôk feladata volt az "Általános direktórium a katekézis számára" elkészítése. Ezután az 1971-ben közzétett szöveg alapján készült direktóriumot a Püspökkari Konferenciák és kateketikai intézetek véleményezésére küldték el.

Az új Általános direktóriumnak két egyenragú igénynek kellett megfelelnie:

egyrészt a katekézist az evangelizáció egészében kell elhelyeznie, amit az Evangelii nuntiandi és a Catechesi tradendae annyira hangsúlyozott; másrészt a hitrôl a Katolikus Egyház Katekizmusában elôadott tanítást kell átadnia.

8. Az új Általános direktórium a katekézis számára, jóllehet megtartja az 1971-ben kiadott szöveg alapszerkezetét, a következôképpen tagolódik:

A Bevezetés általános elirányítást ad az emberi és egyházi viszonyok értelmezéséhez és megértéséhez az evangéliumi mag erejébe vetett hit és bizalom fényénél. Rövid megállapításokat tartalmaz a missziók használatára. Az Elsô rész [4] három fejezetbôl áll és a katekézist egész világosan a Dei Verbum zsinati konstitucióban gyökerezteti és az Evangelii nuntiandi és a Catechesi tradendae összefüggésébe állítja. Elemzi a katekézis természetét. A Második rész [5] két fejezetbôl áll. Az elsô, Az evangélium katekézisben történô elôadásának normái és kritériumai átdolgozza és tágabb összefüggésekbe helyezi a korábbi dierktórium hasonló anyagát. A második, teljesen új fejezet úgy mutatja be a Katolikus Egyház Katekizmusát, mint alapszöveget, melyhez kapcsolódnia kell mindannak, ami a hit továbbadása a katekézisben, és a helyi katekizmusok készítésének. Emellett néhány fontos alapelvet ad a helyi egyházak katekizmusainak készítéséhez. A Harmadik rész [6] meglehetôsen új módon mutatja be a hit pedagógiájának természetét, melyet az isteni pedagógia inspirál. Olyan kérdésekrôl van szó, melyek részben a teológiához, részben a humán tudományokhoz tartoznak.-- A Negyedik rész [7] címe: A katekézis címzettjei. Öt rövid fezejet mutatja be azoknak a személyeknek nagyon különbözô állapotát, akikhez a katekézis szól. Vallási, társadalmi, s különleges módon "inkulturációs" kérdésekrôl van szó. Az Ötödik rész [8] "gravitációs központként" mutatja be a részgyházat, melynek fô feladata a katekézis elômozdítása, megszervezése, a róla való gondoskodás és elosztása. Sajátos helyet foglal el a katekézis munkásai feladatkörének leírása (fejük a helyi püspök és mindennek kapcsolatban kell állnia vele) és a különféle képzések, melyre szükségük van.-- A Befejezés a katekézis intenzívebbé tételére sürget; végezetül az elemzéseket és indításokat buzdítással fejezi be, hogy bízzunk a Szentlélek mûködésében és a szeretetben elvetett evangéliumi mag erejében.

9. A jelen Direktórium célja nyilvánvalóan azonos az 1971-ben közzétett Általános Hitoktatási Direktóriuméval. E dokumentum ugyanis arra irányul, "hogy közreadja azokat a lelkipásztori--teológiai elveket, amelyeket a Tanítóhivatal a II. Vatikáni Zsinat okmányaiból merít annak érdekében, hogy jobban lehessen szervezni és végezni az Ige szolgálatát és a lelkipásztori munkát" [9] , pontosabban a katekézist. Az alapvetô szándék az volt és maradt, hogy inkább reflexiókat és elveket mint közvetlen alkalmzásokat vagy gyakorlati eligazításokat adjunk. Ezt az eljárást fôként a következôk indokolják: a katekézis anyagában csak akkor lehet elkerülni a hibákat és tévedéseket, ha kezdetttôl fogva helyesen értjük a katekézis természetét és céljait valamint az értékeket, melyeket a katekézisnek át kell adnia. [10] A Püspökkari Konferenciák feladata lesz ezután ezen elvek és tételek konkrét megvalósítása nemzeti, regionális vagy egyházmegyei Direktóriumok, katekizmusok és egyéb segédeszközök révén, melyek alkalmasak a katekézis elômozdítására.

10. Nyilvánvaló, hogy e direktóriumnak nem minden része azonos súlyú. Az isteni kinyilatkoztatásról, a katekézis természetérôl, a kritériumokról -- melyek szerint a keresztény tanítást hirdetni kell -- mondottakat mindenkinek el kell fogadnia. Ami viszont a mai helyzetre, a módszertani kérdésekre, a katekézis életkorokhoz és kultúrákhoz alkamazásáról szól, inkább csak nagyvonalú eligazításnak tekintendô. [11]

11. E Direktórium elsôsorban a Püspököknek, a Püspökkari Konferenciáknak szól és mindazoknak, akik az ô irányitásuk alatt "felelôsek" a katekézis területén. Nyilvánvalóan hasznos eszköz lesz a papképzésben, a papok és katekéták folyamatos továbbképzésében. A Direktórium közvetlen célja, hogy segítséget nyújtson a katekizmusok és kateketikai direktóriumok készítéséhez. Sok püspök bedolgozott javaslata és megjegyzése nagyon hasznos lesz ennél a munkánál.

12. Mivel e Direktórium nagyon különbözô helyzetben élô és lelkipásztorkodó részegyházakhoz szól, csak általános vagy átlagos viszonyokat vehetett alapul. Ugyanez érvényes a különbözô fokú katekézisekrôl mondottakra is. Erre tekintettel kell lenni e Direktórium feldolgozásánál. Mint már az elôzô változatnál mondtuk, elôfordulhat, hogy nem kielégítônek fogják ítélni olyan részegyházakban, ahol a katekézis régóta és magas szinten folyik, míg túl sokat követelônek fogják látni ott, ahol még csak az elsô lépéseket teszik meg.

13. Amikor útjára bocsátjuk e dokumentumot, mellyel az Apostoli Szentszék ismét tanújelét adta, milyen nagy gondot fordít a kateketikai szolgálatra, kívánjuk, hogy kedvezô fogadtatásra találjon, gondosan tanulmányozzák és az egyes helyi egyházak lelkipásztori szükségleteinek megfelelôen dolgozzák föl; ugyancsak kivánjuk, hogy egyre inkább serkentse a katekézis szükségleteinek és a Tanítóhivatal normáinak és irányelveinek megfelelô kutatásokat és törekvéseket.

A Boldogságos Szûz, az új evangelizáció Csillaga vezessen el mindannyiunkat Urunk és Mesterünk, Jézus Krisztus teljes megismerésére.

"Egyébként, testvérek, imádkozzatok értünk, hogy az Úr szava terjedjen és megdicsôüljön, miként nálatok is" (2Tesz 3,1).

A Vatikánból, 1997. augusztus 15-én.
Mária mennybevételének ünnepén
+ Darío Castrilloin Hoyos
érsek
pro-prefektus
+Crescenzio Sepe c. érsek
titkár