|
101. Amit Jézus Istenrôl
mond, örömhír az emberiség számára.
Jézus ugyanis meghirdette Isten országát: [321] Isten új és végsô
beavatkozását, melynek átformáló hatalma
olyan, mint ami a világ teremtésében mutatkozott meg,
sôt nagyobb annál. [322] Ebben az értelemben "az
örömhír magva és központjaként Krisztus az
üdvösséget hirdeti, Isten nagy ajándékát,
mely nemcsak mindattól szabadít meg, ami nyomorítja az
embert, hanem elsôsorban a bûntôl és a
rossztól, és magával hozza az istenismeret, az
istenlátás és a ráhagyatkozás
örömét, és annak örömét, hogy Ô
ismer bennünket". [323] A katekézis az Ország
üzenetét adja át, ami Jézus
igehirdetésének a központja. S közben az üzenet
"lépésrôl lépésre elmélyül
és kibontja következményeit", [324] s megmutatkoznak nagy hatásai a
személyekre és a világra.
102. Az evangéliumi
kérügma kibontásában a katekézis a
következô alapvetô szempontokat hangsúlyozza: --
Jézus az ország eljövetelével együtt hirdeti
és kinyilatkoztatja, hogy Isten nem egy távoli,
megközelíthetetlen lény, "névtelen és
távoli hatalom," [325] hanem Atya, aki jelen van teremtményei
között, szeretetével és hatalmával
tevékenykedve. Ez az egyszerû és közvetlen
tanúságtétel Istenrôl, mint Atyáról a
katekézisben alapvetô.
-- Jézus
egyidejûleg megmutatja, hogy Isten országával együtt
fölkínálja a teljes üdvösség
ajándékát, megszabadít a bûntôl,
bevezet az Atyával való közösségbe,
megajándékoz az istengyermekséggel, és a
halál legyôzésével örök életet
ígér. [326] Ez a teljes üdvösség
egyszerre immanens és eszkatologikus, "ebben az életben
kezdôdik el, de az örökkévalóságban
válik teljessé". [327] -- Amikor Jézus hirdeti az
Országot, Isten igazságosságát hirdeti: meghirdeti
az isteni ítéletet és a mi
felelôsségünket. Isten ítéletének
hirdetése a maga lelkiismeretet nevelô hatalmával az
evangélium központi témája és
örömhír a világnak, és elhangzik azok
felé, akik szomjazzák az igazságot, s mindazok
felé, akik azt meg akarják valósítani, de azok
felé is, akik nem tudtak szeretni és másokkal
együttmûködni, mert a bûnbánat és a
bûnbocsánat lehetséges, hiszen Krisztus keresztjében
megtaláljuk a bûntôl való megváltást. A
meghívás a megtérésre és arra, hogy
higgyünk az Ország evangéliumának -- mely az
igazságosság, a szeretet és a béke országa,
s melynek fényénél megítéltetünk --
alapvetô a katekézis számára.
-- Jézus kijelenti,
hogy Isten országa Benne, az Ô személyében
kezdôdik. [328] Kinyilatkoztatja ugyanis, hogy Ô, aki
Úrrá lett, valósítja meg ezt az országot
mindaddig, amíg beteljesedvén át nem adja az
Atyának, amikor majd újra eljön dicsôségben. [329] "Ez az Ország misztérium
formájában már jelen van ezen a világon, de az
Úr eljövetelekor válik teljessé." [330] -- Jézus azt is megmutatja, hogy
tanítványainak közössége, az ô
Egyháza "itt a földön ennek az országnak
csírája és kezdete". [331] Az Egyház mint kovász a
tésztában, arra vágyik, hogy Isten országa mint
hatalmas fa növekedjék a világban, befogadván
magába minden népet és minden kultúrát.
"Az Egyház valójában az Ország
szolgálatában áll." [332] -- Végül Jézus
kinyilatkoztatja, hogy az emberi történelem nem a
megsemmisülés felé tart, hanem kegyelmeivel és
bûneivel afelé, hogy -- Ôbenne --
fölvétessék Istenbe és átalakuljon. A
történelem az atyai ház felé zarándokolva
már elôízét adja a jövendô
világnak, ahol miután megtisztul és
fölvétetik, eléri tökéletességét.
"Az evangelizációnak tartalmaznia kell, a jelen
állapothoz kapcsolódó, ugyanakkor attól
különbözô másik élet -- ami az emberek
nagyszerû és örök hivatása --
próféciáját." [333]
|