|
103. Isten országának
üdvösséget hirdetô örömhíre
magában foglalja a szabadítás üzenetét. [334] Az országot hirdetve Jézus
egész különösen fordult a szegényekhez:
"Boldogok vagytok ti, szegények, mert tiétek az Isten
országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jól
fogtok lakni. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni
fogtok." (Lk 6,20--21) Jézusnak ezek a szenvedôkhöz
intézett boldogságai annak az üdvösségnek
eszkatologikus meghirdetése, melyet az Ország hoz magával.
Azokat a fájdalmas tapasztalatokat érinti, melyre az evangélium
annyira érzékeny: a szegénységet, az
éhséget, az emberi fájdalmat.
Jézus
tanítványainak közössége, az Egyház
ugyanazzal az érzékenységgel fordul az emberek
felé, mint egykor Mestere. Együttérzô
fájdalommal fordul azon népek felé, "melyek minden
erôfeszítést megtesznek, hogy legyôzzék az
ôket az élet peremére szorító bajokat: az
éhséget, a járványokat, az analfabétizmust,
a nyomort, a nemzetközi kapcsolatok igazságtalanságait..., a
gazdasági és kulturális új
gyarmatosítást." [335] A szegénység minden
formája, "nemcsak a gazdasági, hanem a kulturális
és vallási" [336] szegénység is, foglalkoztatja
az Egyházat.Küldetésének fontos elemeként
"az Egyház kötelessége hirdetni a szabadulást
sok százmillió embernek, mivel közülük nagyon
sokan gyermekei; kötelessége segíteni e szabadulás
megszületését, tanúskodni róla, egész a
teljes megvalósulásig". [337]
104. A katekézis, hogy a
keresztényeket e feladatra fölkészítse, gondoskodik a
következôkrôl:
-- A
szabadítás üzenetét "az
evangelizáció sajátosan vallásos
céljának" [338] távlatába állítja
be, mert elveszítené létjogosultságát,
"ha eltérne attól a vallási tengelytôl, melyet
követnie kell, ami minden egyebet megelôzve Isten országa a
maga teljes teológiai értelmében". [339] Ezért a szabadítás
üzenete "nem korlátozódhat az egyszerû és
szûk gazdasági, politikai, társadalmi vagy kulturális
keretek közé, hanem az egész emberre kell vonatkoznia,
minden összetevôjére, beleértve
nyitottságát az abszolútum, Isten felé is". [340] -- A katekézis, miközben az
erkölcsi nevelés feladatát végzi, a keresztény
szociális erkölcsöt úgy mutatja be, mint az isteni
igazságosság követelményét és "a
Krisztus által megvalósított radikális
szabadítás" [341] következményét. Ez ugyanis
valójában a jó hír, melyet a keresztények
reményteli szívvel vallanak: Krisztus megszabadította
és folyamatosan megszabadítja a világot. Ebbôl
születik a keresztény gyakorlat, mely a szeretet nagy
parancsának teljesítése.
Hasonlóképpen
miközben fölkészít a misszióra, a
katekézis fölébreszti a katekumenokban és a
katekézis növendékeiben "a szegényekkel
való megkülönböztetett törôdést", [342] mely "nem partikularizmus vagy
szektásság jele, hanem az Egyház
küldetésének és természetének
egyetemességét fejezi ki. E törôdés nem
kizáró", [343] hanem magával hozza "az
igazságosság iránti elkötelezettséget minden
egyes ember állapotának, hivatásának és
feladatának megfelelôen". [344]
|