|
105. A katekézis egyházi
természete az átadott evangéliumi üzenetnek
sajátos egyházi jelleget ad. A katekézis az Egyház
hitének megvallásából ered, és a katekumenok
és a katekézis növendékeinek
hitvallásához vezet. Az elsô hivatalos szó, mellyel
az Egyház, miután megtudta a nevét, a keresztelendô
felnôtthöz fordul, ez: "Mit kérsz Isten
Egyházától?" A jelölt válasza: "A
hitet!" [345] A katekumen ugyanis tudja, hogy az
általa fölfedezett és megismerni vágyott
evangélium a hívôk szívében él. A
katekézis nem egyéb, mint az evangélium átadásának
folyamata úgy, ahogy a keresztény közösség
befogadja, megérti, ünnepli, éli és
különbözô formákban közli. Ezért amikor
a katekézis átadja Krisztus misztériumát,
üzenetében Isten egész népének hite
visszhangzik, végig a történelmen: az apostolok hite, akik
ezt Krisztustól és a Szentlélek
tevékenységétôl kapták; a
mártírok hite, akik vérükkel vallották
és vallják; a szentek hite, akik a maga mélységében
élték és élik; az egyházatyák
és egyháztanítók hite, akik
világosságot árasztva tanították; a
misszionáriusoké, akik megállás nélkül
hirdetik; a teológusoké, akik segítik jobb
megértését, s végül a
lelkipásztoroké, akik buzgón és szeretettel ôrzik
és hitelesen magyarázzák. Valójában a
katekézisben jelen van mindazok hite, akik hisznek és engedik,
hogy a Szentlélek vezesse ôket.
106. Ez az egyházi
közösség által átadott hit egyetlen
valóság. Jóllehet Jézus Krisztus
tanítványai olyan közösség, mely szét van
szórva az egész világban és a katekézis a
hitet a nagyon különbözô kulturák saját
nyelvén adja tovább, az evangélium, amit átad,
egyetlen, mint ahogy egy a hitvallás és egy a keresztség:
"Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten,
mindenek Atyja" (Ef 4,5).
Az Egyházban a
katekézis tehát az a szolgálat, mely a katekumenokat
és a katekézis növendékeit bevezeti a
hitvallás egységébe. [346] Természete szerint
erôsíti az egység kötelékét [347] azáltal, hogy létrehozza az
odatartozás tudatát egy nagy közösséghez, melyet
sem a tér, sem az idô nem képes korlátozni: "az
igaz Ábeltôl az utolsó választottig, a Föld
szélsô határaiig, a világ
végéig". [348]
|