|
111. A hit inkulturációja
feladatának megoldása közben a katekézisnek a maga
teljességében és tisztán kell átadnia az
evangéliumi üzenetet. Jézus az Evangéliumot
maradéktalanul hirdette: "Mindent, amit hallottam az én
Atyámtól, megismertettem veletek" (Jn 15,15). Amikor tanítványait
misszióba küldi, Krisztus ugyanezt az integritást
követeli tôlük: "... tanítsátok meg
ôket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek"
(Mt 28,19). Ezért a katekézis alapvetô jellemzôje,
hogy ôrzi az üzenet integritását, s kerüli a
részleges vagy torzított közlést: "Ahhoz
ugyanis, hogy a hitbeli engedelmes meghajlás tökéletes
lehessen, Krisztus tanítványa joggal várhatja el, hogy a
»hit igéjét« megkapja, de nem megcsonkítva, nem
meghamisítva vagy hiányosan, hanem teljes
egészében, minden komolyságával és
egész éltetô erejével". [373]
112. Az integritás két,
egymással szorosan összefüggô tulajdonságot rejt
magában. Ugyanis:-- Az evangéliumi üzenetet teljes
egészében kell bemutatni, el nem hallgatva egyetlen alapvetô
összetevôjét sem, és nem válogatva a
hitletéteménybôl. [374] Épp ellenkezôleg, a
katekézisnek "gondoskodnia kell arról, hogy
hûségesen mondja el a teljes üzenetet az
üdvösségrôl". [375] Ennek természetesen fokozatosan kell
történnie, az isteni pedagógiát követve, mellyel
Isten fokozatosan bontakoztatta ki a kinyilatkoztatást. Az
integritásnak társulnia kell az alkalmazással.
--
Következésképpen a katekézis a keresztény
üzenet egész szerkezetének egyszerû
bemutatásából indul ki, és azt címzettjeinek
befogadóképességéhez igazítva adja
elô. De nem korlátozódik erre a kezdeti bemutatásra,
hanem fokozatosan s egyre bôségesebben és
részletesebben mondja el a katekézis növendékei
befogadóképességének és a katekézis
sajátosságainak megfelelôen. [376] -- A hiteles evangéliumi üzenetet
kell bemutatnia, teljes tisztaságában, anélkül hogy
követelményeit a visszautasítástól való
félelembôl csökkentené, ugyanakkor nem rak a
vállakra az evangéliumban nem szereplô terheket, hiszen
Jézus igája édes. [377] A hitelesség szorosan
kapcsolódik az inkulturációval, mert ennek feladata, hogy
"lefordítsa" [378] az üzenet lényegét egy
meghatározott kultúra nyelvére. E feladat megoldása
közben mindig adódik bizonyos feszültség: "az
evangelizáció sokat veszít erejébôl és
hatékonyságából, ha nincs tekintettel a
konkrét népre, melyhez fordul...", mindazonáltal
"elveszíti saját természetét és
elsilányul, ha tartalmát a fogalmazás során
megrontja vagy kiüresíti". [379]
113. A keresztény üzenet
inkulturációja és integritása közti,
összetett kapcsolatot annak az evangéliumi magatartásnak
kell irányítania, mely úgy írható le, mint
"missziós nyíltság a világ teljes
üdvösségéért". [380] Ennek az erénynek képesnek kell
lennie arra, hogy -- minden elzárkózás
mellôzésével -- a valóban emberi és
vallásos értékek elfogadását összekapcsolja
a misszióval. Ennek ugyanis maradéktalanul kell hirdetnie az
Evangélium igazságát, és nem szabad beleesnie a
felszínes alkalmazások csapdájába, melyek el
tudják silányítani az evangéliumot és
elôsegítik az Egyház
"szekularizációját". Az evangéliumi
hitelesség kizárja mindkét magatartást, melyek
ellenkeznek a misszió igazi tartalmával.
|