|
133. A Katolikus Egyház
Katekizmusa megjelöli azokat a szempontokat, melyeket figyelembe kell
venni a hit rendszerbe foglalt szintézisének
megfogalmazásakor illetve alkalmazásakor, amit minden helyi
katekizmusnak nyújtania kell. A hit e szintézisének
alkalmazkodnia kell a követelményekhez, melyeket "azok
különbözô kultúrája, életkora, lelki élete,
társadalmi és egyházi helyzete támaszt, akikhez a
katekézis szól". [448] A II. Vatikáni Zsinat is
nyomatékosan hangsúlyozza az evangéliumi üzenet
alkalmazásának szükségességét: "az
igehirdetés ezen alkalmazásának minden
evangelizáció törvényének kell maradnia".
[449] Éppen ezért
-- A helyi katekizmusnak a
hit összefoglalását azzal a konkrét
kultúrával összefüggésben kell bemutatnia,
melyben a katekumenok és a katekézis növendékei
élnek. Ezért vegye föl mindazokat "a sajátos
elemeket, amelyekkel a keresztény életet, a liturgiát
és gondolkodásmódjukat ki tudják fejezni", [450] s melyek saját kulturális
hagyományukból fakadnak, és a helyi egyház
munkájának és inkulturációjának
gyümölcsei.
-- Az "üzenethez
és az emberi személyhez hûséges" [451] helyi katekizmus a keresztény
misztériumot jelentôségteljesen, a konkrét
címzett életkorának gondolkodását és
pszichológiáját figyelembe véve -- s ebbôl
következôen világosan támaszkodva
életének alapvetô tapasztalataira -- adja elô. [452]
-- Külön figyelembe
kell venni a vallásosság konkrét formáit az adott
társadalomban. Más dolog egy vallásilag
közömbös, és ismét más egy mélyen
vallásos közeg számára katekizmust írni. [453] Minden Katekizmusban igen nagy gonddal kell
kezelni a "hit--tudomány" kapcsolatát.
-- A katekizmus
készítésekor jelentôs tényezô a
szociális kérdés, legalábbis annak
legmélyebb (gazdasági, politikai, családi)
összetevôi. Az Egyház szociális
tanítását követve a katekizmus tud olyan
támpontokat, indítékokat, cselekvési
irányokat mutatni, melyek megvilágítják a
keresztények jelenlétét e problémák
közepette. [454]
--
Végül mindenekelôtt a konkrét egyházi helyzetet
kell figyelembe venni, melyben a részegyház él.
Nyilvánvalóan nem a mulandó dolgokat, melyekkel a
Tanítóhivatal más dokumentumai foglalkoznak, hanem a
maradandó állapotttal, mely sajátosan hangsúlyozott
evangelizációt igényel. [455]
|