134. A helyi egyházaknak, hogy az
evangéliumi üzenetet a katekizmusokkal megfelelôen
tudják közvetíteni a különbözô
életkoroknak, helyzeteknek és kultúráknak, biztoskezû
és érett kreativitásra van szükségük. A
helyi egyházaknak az Egyházra bízott
hitletéteménybôl a belsô Mester, a Szentlélek
vezetésével ki kell választaniuk, meg kell
szerkeszteniük és meg kell fogalmazniuk mindazokat az elemeket,
melyekkel egy adott helyzetben teljes épségében át
tudják adni az evangéliumot.
E nehéz feladathoz a
katolikus Egyház Katekizmusa a hit egységét
biztosító "hivatkozási pont". A jelen
Direktórium azokat az alapvetô támpontokat
kínálja föl, melyekhez igazodni kell a keresztény
üzenet bemutatásakor.
135. A helyi katekizmusok
kidolgozásánál hasznos szemmel tartani a következôket:
-- Mindenekelôtt arra
kell törekedni, hogy valóban alkalmazott és
"inkulturált" katekizmusok készüljenek.
Ezért jó különbséget tenni a katekizmus
között, mely az üzenetet alkalmazza a
különbözô életkorokra,
körülményekre és kultúrákra, és az
olyan segédeszköz között, mely a Katolikus Egyház
Katekizmusának összefoglalása és bevezet annak
tanulmányozásába. Ez két
különbözô dolog. [456]
-- A helyi katekizmusok
lehetnek egyházmegyeiek, regionálisak vagy nemzetiek. [457] Ami a tartalom szerkesztését
illeti, az egyes Püspöki Konferenciák
különbözô beosztású és
szerkeztû katekizmusokat adnak ki. Mint már mondtuk, a Katolikus
Egyház Katekizmusa a tanítás szempontjából
alapszöveg, de nem akar ráerôltetni az egész
Egyházra egy meghatározott katekizmus-formát. Így
vannak szentháromságos szerkezetû katekizmusok,
másokat az üdvtörténet szakaszai, ismét
másokat a jelentôs bibliai és teológiai
témák (szövetség, Isten országa stb.),
ismét másokat a hit dimenziója szerint vagy a liturgikus
évet követve szerkesztenek.
-- Ami az
evangéliumi üzenet megfogalmazási módját
illeti, egy katekizmus kreativitása a tartalom
megformulázására is vonatkozik. [458] Természetesen a katekizmusnak
hûségesnek kell maradnia a hitletéteményhez a
keresztény tanítás lényegének
kifejezésében. "A részegyházak egybeolvadnak
nemcsak személyekkel, hanem azok minden törekvésével,
értékeivel és korlátaival, imádság-,
szeretet-módjával, élet- és
világszemléletével, melyek együtt meghatároznak
egy emberi környezetet. A részegyház feladata, hogy az
evangéliumi üzenet lényegét alkalmazza a helyi
körülményekre, anélkül, hogy az alapvetô
igazságokon a legkisebb változtatást ejtené,
megértve ezeknek az embereknek a nyelvét, és ugyanezen a
nyelven hirdetve az evangéliumot." [459] E kényes feladat
megoldásánál az alapelvet a II. Vatikáni Zsinat
fogalmazza meg: "Keresni kell a módját, hogy az eddiginél
alkalmasabban lehessen közölni a tanítást korunk
embereivel, mert más a hitletétemény, az igazság,
és más az elôterjesztés módja, de a tartalom
és az értelem ugyanaz". [460]
|