|
[488]
144. A katekézis, mely
tehát az aktuális hit pedagógiája, feladatai
megoldása közben nem hagyatkozhat "ideológiai"
tanításokra vagy pusztán emberi érdeklôdésre,
[489] és nem keveri össze Isten
üdvözítô tevékenységét, mely
tisztán kegyelem, az ember pedagógiai
tevékenységével, de nem is állítja ezeket
szembe és nem szakítja el ôket egymástól.
Ihletôje és szabálya a dialógus, melyet Isten
szeretettel folytat minden személlyel; e dialógus
állandó "visszhangja" azáltal, hogy
állandóan keresi a dialógust az emberekkel az
Egyház Tanítóhivatala által nyújtott
alapelvek szerint. [490] Módszertani
döntéseinél a következô jól
meghatározott célkitûzések játszanak
szerepet:-- elômozdítani egy kibontakozó és
egységes szintézist az ember teljes Istenhez
kötôdése (fides qua) és a keresztény
üzenet tartalma (fides quae) között; -- kidolgozni a hit minden
szempontját, ami által a hit ismertté,
ünnepeltté, megéltté és
imádkozottá válik; [491] -- buzdítani az embert, hogy
hagyatkozzon rá "teljes szabadsággal Istenre": [492] értelmével, akaratával,
szívével, emlékezetével; -- segíteni az
embert, hogy azt a hivatást válassza, melyre az Úr
hívja. A katekézis így egyszerre kezdeményez, nevel
és tanít.
|