|
"Halljátok!
Íme, kiment a magvetô vetni. És történt, hogy
amint vetett, egy rész az út mellé hullott; és
odajöttek a madarak és fölették. A másik
rész sziklára hullott, ahol nem volt elég földje,
és azonnal kikelt, mert nem volt mélyen a földben; és
amikor fölkelt a nap, kivirult, mivel azonban nem volt gyökere,
kiszáradt. Egy másik rész tövisek közé
hullott, és felnôtt a tövis és elfojtotta és
nem hozott termést. És mások jó földbe
hullottak és termést hoztak: kihajtottak, felnôttek,
és az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik
százszoros termést hozott." (Mk 4,3--8)
14. E
bevezetés arra szeretné indítani a lelkipásztorokat
és a katekétákat, hogy gondolják meg: a
szántóföldet, ahová a magot vetik mindig a hit
és az irgalmasság fényénél kell
nézni. Ahogyan a mai világot be fogjuk mutatni
nyilvánvalóan nem örökérvényû,
hiszen a történelmi körülményekhez van kötve.
"Íme, kiment a magvetô vetni." (Mk 4,3)
15. A magvetô példabeszéde az
evangelizáció számára forrás
természetû. "A mag
az Isten igéje" (Lk 8,11). A magvetô Jézus Krisztus.
Kétezer évvel ezelôtt ô maga Palesztinában
vetette a magot, és elküldte tanítványait, hogy
ugyenezt tegyék a világban. Jézus Krisztus, aki ma
Egyházában a Szentlélek erejével jelen van,
továbbra is széles körben és bôkezûen
veti az Atya magvát.
A föld állapota azonban
nem egyforma. Az Evangélium "az út mellé hull"
(Mk 4,4), amikor valójában nem hallják meg;
sziklára hull (Mk 4,5), anélkül hogy földbe
kerülne; tövisek közé hull (Mk 4,7), de az emberi
szívekben a sokféle gond hamarosan megfojtja. De egy rész
jó földbe hull (Mk 4,8), tudniillik olyan férfiakba
és nôkbe, akik készek rá, hogy személyes
kapcsolatban éljenek Istennel és együttmûködve a
felebarátokkal bô termést hoznak.
Jézus a
példabeszédben a jó hírt nyilatkoztatja ki, Isten
Országának -- amely a szántóföld
nehézségei, a világ feszültségei, konfliktusai
és gyötrô kérdései ellenére eljön
-- örömhírét. Az evangélium magva
termékennyé teszi az emberi történelmet, és
nagyon jó aratást ígér. Jézus azonban
figyelmeztet is: Isten magva csak a jól felkészült
szívben csírázik ki.
A hit fényénél
szemlélt világról
16. Jézus az
Egyházban folytatja az evangélium vetését Isten
nagy szántóföldjén. A keresztények, akik
nagyon eltérô társadalmi körülmények
között élnek, a mai világot ugyanazzal a szemmel
nézik, mint Jézus nézte a maga kortársait.
Jézus tanítványai ugyanis belülrôl ismerik
"a mai emberek örömét és reményét,
gyászát és szorongásait". [12] Látják
az emberi történelmet és
jelen vannak benne, nemcsak értelmes lényként, hanem a hitükkel is. A
hit fényénél
pedig látjuk "a
világot, melyet ... a
Teremtô szeretetbôl
alkotott és
tart fönn, s
mely a
bûn
szolgaságába került ugyan, de a megfeszített és
föltámadt Krisztus, megtörvén
a Gonosz hatalmát, megszabadította..." [13] A keresztények minden körülmények között tudják, hogy minden emberi történésre együtt hatnak a
következô erôk:-- a
maga jóságát
minden teremtményre árasztó Isten teremtô tevékenysége;-- a
bûnbôl
eredô erôszak, mely korlátozza és
eltompítja az embert;-- a
Krisztus húsvétjából
fakadó erô, azaz a megújulás
csírája, mely megadja a
hívônek a végsô "beteljesedés" [14] reményét. A
világ
olyan szemlélete, mely ezek közül
csak egyet is figyelmen kívül
hagy, nem keresztény. Ezért nagyon fontos, hogy a katekézis a katekumenokat
és a
már
megkeresztelt hallgatókat rávezesse az égetô kérdések teológiai megoldására. [15]
|