|
[510]
154. A katekézis része az
Egyház azon "emlékezetének" , mely
megörökíti közöttünk az Úr
jelenlétét. [511] Az
emlékezôképesség gyakoroltatása ezért
a kereszténység kezdetétôl fogva fontos
alkotóeleme a hit pedagógiájának. A mechanikus
memorizálás veszélyének
elkerülésére az emlékeztetô technika mellett
harmonikusan jelen kell lennie a megismerés különbözô
tevékenységeinek, mint például a spontán
válasz és a reflexió, a dialógus és a
csönd, a szóbeli beszámoló és az
írás. [512] Emlékezetbe vésendôk a
hit fô formulái, hogy biztosítsák a pontos
megfogalmazást és a közös tanításbeli,
kulturális és nyelvi örökséget. A hit
nyelvének biztos ismerete a hit szerinti élet elengedhetetlen
föltétele. E formulákat azonban megfelelô
magyarázat után összefoglalásként kell adni, és
azoknak hûségesnek kell lenniük a keresztény
üzenethez. Közéjük tartoznak bizonyos bibliai,
dogmatikus, liturgikus szövegek és a keresztény
hagyomány jól ismert imádságai (apostoli
hitvallás, Miatyánk, Üdvözlégy). [513] "A hit és jámborság
virágai -- hogy képszerûen fejezzük ki magunkat -- nem
születnek meg abban a pusztaságban, melyet az emlékezet
nélküli katekézis jelent. Arra azonban nagy gondot kell
fordítani, hogy ezeket a szövegeket, miközben
memorizálják ôket, lépésrôl
lépésre egyre jobban meg is értsék, hogy mind
közösségileg, mind egyénileg a keresztény
élet forrásaivá válhassanak." [514]
155. Mélyebben nézve a hit
formuláinak megtanulása és hívô
megvallásuk a "traditio "és "redditio"
hagyományos és gyümölcsözô
gyakorlatához tartozik, mely által a katekézisben a hit
átadásának (traditio) megfelel a növendék
válasza (redditio), magában a katekézisben és
késôbb az életben. [515] E módszer kedvez a kapott
igazságban való nagyobb részesedésnek. Az a
személyes válasz helyes és érett, mely teljesen
tiszteletben tartja az átadott hit eredeti értelmét,
és jelzi, hogy érti a (biblikus, liturgikus, doktrinális)
nyelvet, amelyen közlik.
|