|
156. Semmiféle módszer, a
legkipróbáltabb sem független a katekéta
személyétôl, a katekézis bármely
szakaszában.
A katekéta
Szentlélektôl kapott karizmája, a megalapozott
lelkiség és az élet egyértelmû
tanúsága éltet minden módszert, és csak az
Ô emberi és keresztény erényei
biztosítják a szövegek és minden más
segédeszköz jó használatát.
A katekéta
természete szerint közvetítô, aki segíti az
emberek és Isten misztériumának, illetve
növendékeinek egymás közötti és a
közösséggel való kapcsolatát. Ezért
mindent meg kell tennie, hogy a saját kulturális
értékelése, társadalmi helyzete és
életmódja ne legyen akadály a hit útjában,
hanem inkább teremtse meg annak föltételeit, hogy a
keresztény üzenetet rajta keresztül keressék,
elfogadják és elsajátítsák.
A katekéta nem
feledkezhet meg arról, hogy az emberek hite a kegyelem és a
szabadság gyümölcse, ezért gondoskodnia kell
arról, hogy tevékenységét a Szentlélekbe
vetett hit és az imádság állandóan
támogassa.
Végül a
legfontosabb, hogy a katekétának személyes kapcsolata
legyen a növendékkel. E kapcsolat a nevelôi
szándékból, a leleményes
kreativitásból, a személy szabadságának
és érettségének maximális tiszteletben
tartásából táplálkozik.
A katekéta, amikor
bölcs társa a növendékeknek, a katekézis egyik
legértékesebb szolgálatát végzi:
segíti a növendékeket abban, hogy fölismerjék,
mire hívja ôket Isten.
|