|
175. A felnôtt katekézisnek,
hogy válaszoljon korunk legégetôbb
kérdéseire, a keresztény hitet a maga
teljességében, hitelesen és rendszerbe foglaltan kell
elôadnia úgy, ahogy azt az Egyház értelmezi.
Elsô helyet kell biztosítania az üdvösség
hirdetésének; magyarázatot kell adnia a
közkézen forgó nehézségekre, homályos
dolgokra, félreértésekre,
elôítéletekre és ellenvetésekre; meg kell
mutatnia az üzenet lelki és erkölcsi erejét, s be kell
vezetnie a Szentírás hívô olvasásába
és az imádság gyakorlatába. Alapvetô
szolgálatot tesz a felnôtt katekézisének a Katolikus
Egyház Katekizmusa és -- vele összhangban -- az egyes
Egyházak felnôttek számára készült
katekizmusai.
Részleteiben a
felnôtt katekézis feladatai a következôk:
-- Segítenie kell a
feltámadott Krisztus Lelkében folyó élet
alakulását és érlelôdését,
aminek eszközei a szentségi pedagógia, lelkigyakorlatok,
lelkivezetés...
-- Nevelnie kell korunk
társadalmi--kulturális változásainak a hit
fényénél történô helyes
megítélésére. Ezáltal a keresztény
nép segítséget kap ahhoz, hogy meg tudja ítélni
civilizációnk értékeit és veszedelmeit,
és megfelelô választ tudjon rájuk adni.
-- Tisztáznia kell a
mai vallási és erkölcsi kérdéseket, azaz
azokat a kérdéseket, melyek a mai emberekben merülnek
föl pl. a köz- és egyéni erkölcs, a
szociális kérdés, az új nemzedék nevelése
tárgyában.
-- Tisztáznia kell a
világi tevékenység és az egyházi
tevékenység közötti kapcsolatokat, kimutatva
különbségeiket, átfedéseiket és
kellô kölcsönhatásokat. Ezért az Egyház
szociális tanítása a felnôttek
képzésének integrális része.
-- Ki kell dolgoznia a hit
racionális alapjait. A hit és a hit tárgyainak helyes
megértése összhangban van az emberi értelem
igényeivel, s az Evangélium mindig maradandó és
aktuális. Elô kell tehát mozdítani a
keresztény gondolkodás és kultúra
lelkipásztori gondozását. Ez segíti majd
legyôzni az integrizmus és funtamentalizmus
különbözô formáit és az önkényes
szubjektív értelmezéseket is.
-- Arra kell nevelnie, hogy
a felnôtt keresztények felelôsséget
vállaljanak az Egyház küldetésében és
tanúságot tudjanak tenni a társadalomban.
A felnôtteket
segíteni kell, hogy fedezzék fel, értékeljék
és használják -- mind az egyházi
közöségben, mind a társadalomban -- minden
természetes adottságukat és kegyelemi
ajándékaikat. Így elkerülhetô a
néhány mai társadalomban gyakori eltömegesedés
és elnévtelenedés veszedelme, melyek az indentitás
elveszítéséhez és a személyes
adottságok lebecsüléséhez vezetnek.
|