|
178. A kicsinyek katekézise
szükségszerûen kapcsolódik sajátos
élethelyezetükhöz, és egymást
kiegészítô nevelôk
tevékenységéhez.Néhány
különösen fontos és általános
tényezôt kiemelhetünk:-- A kisgyermek- és gyermekkor
az emberi és keresztény nevelés elsô
szocializációs periódusa a családban, az
iskolában és az Egyházban, ezért döntô
fontosságú a hit késôbbi életre nézve.
-- Megbízható
hagyomány szerint ebben az idôszakban fejezôdik be a
keresztséggel megkezdett keresztény beavatás. A szentségek
vételével kezdôdik a gyermek hitének rendszeres
nevelése és bevezetése a Egyház
életébe. [566]
--
-- A gyermekkorban a
katekézis kiemelkedôen nevelô jellegû, s arra
törekszik, hogy kibontakoztassa azokat az emberi adottságokat,
amelyek antropológiai szemontból megalapozzák a hit
életét, mint pl. a bizalmat, a hálát, az önátadást,
a segítségkérést, az örömteli
részvételt... Az imádságra nevelés, a
Szentírásba való bevezetés a kicsinyek
keresztény nevelésének lényeges szempontjai. [567]
--
-- Végül
látni kell két alapvetô élettér nevelôi
fontosságát: a családét és az
iskoláét. A családi katekézis nem
helyettesíthetô mással, elsôsorban pozitív,
befogadó szerepe, a felnôttek vonzó példája,
a hit elsô kifejezett gyakorlása miatt.
179. Az iskolába
kerülés a gyermek számára azt jelenti, hogy bekerül
a családnál nagyobb közösségbe, ami
lehetôséget ad értelmi, érzelmi,
magatartásbeli fejlôdéséhez. Az iskolában
gyakran van valamilyen hitoktatás is.
Mindez a
katekézistôl és katekétáktól
együttmûködést kíván a
szülôkkel és a tanítókkal az adott
lehetôségek között. [568] A lelkipásztorok el ne
feledjék, hogy az Egyházat építik, amikor
segítséget nyújtanak a szülôknek és a
nevelôknek, hogy jól tudják teljesíteni
küldetésüket. Ezen túlmenôen jó alkalmul
szolgál a felnôtt katekézis számára. [569]
|