|
181. Általában
elmondható, hogy annak a lelki és kulturális
krízisnek, mely a világot gyötri, [573] elsô áldozatai a fiatal
nemzedékek. De az is igaz, hogy a jobb társadalom iránti
elkötelezettség bennük találja meg legjobb
reményét.Ennek még jobban kell serkentenie az Egyházat,
hogy bátran és kreatív módon hirdesse az
Evangéliumot a fiatalok világának.
A tapasztalat mutatja, hogy
nagyon hasznos különbséget tenni a serdülés
elôtti kor, a serdülôkor és az ifjúkor
között, felhasználva az ide vonatkozó tudományos
eredeményeket és a különbözô országok
körülményeinek ismeretét.
Az úgynevezett
fejlett országokban különösen
érzékelhetô a serdülés elôtti korban
lévôk problémája: nem eléggé veszik
figyelembe ennek a korosztálynak a nehézségeit,
igényeit, emberi és lelki adottságait, olyannyira, hogy
tagadó korosztályról lehet beszélni.
Nagyon gyakori eset, hogy
egy fiú vagy leány, miután részesül a
bérmálás szentségében, ezzel befejezi a
beavatási folyamatot, s ezzel egyidejûleg szinte teljesen
eltávolodik a hit gyakorlásától. Ezzel komolyan
számolni kell, s ki kell alakítani a szükséges,
sajátos lelkipásztori választ, fölhasználva a
beavatási folyamat nevelôi adottságait.
Ami a másik
két csoportot illeti, jó megkülönböztetni a
serdülôket és az ifjakat, tudva, hogy nagyon nehéz
éles határt vonni közéjük. Ez a két
periódus nagy általánosságban a felnôttkor
elôtti idôszakot foglalja magában.
Az
ifjúkorúnak szóló katekézist is
mélyen át kell gondolni és erôsíteni kell.
|