A VILÁG SZÁNTÓFÖLDJE1

17. Az Egyház, az emberek Anyja mindenekelôtt fájdalommal látja "a férfiak és nôk megszámlálhatatlan tömegét, gyermekeket, felnôtteket és öregeket, tehát valóságos és megismételhetetlen emberi személyeket a nyomor elviselhetetlen súlya alatt görnyedni". [16] A katekézissel, melyben az Egyház szociális tanításának is megvan a maga helye, [17] szeretné fölébreszteni a keresztények szívében "az igazságosság iránti elkötelezettséget" [18] és "a szegények iránti megkülönböztetett szeretetet" [19] oly módon, hogy jelenléte világosság legyen, mely megvilágosít, és só, mely átalakít.

Az emberi jogok

18. A világ szántóföldjét vizsgálva az Egyház nagyon érzékeny mindarra, ami sérti az emberi személy méltóságát. Tudatában van, hogy e méltóságból fakadnak az emberi jogok, [20] melyek a keresztény elkötelezettségnek állandóan aggasztó tárgyát képezik. Ezért nem csak a gazdasági és társadalmi, [21] hanem fôként a kulturális és vallási mutatókra figyel. A személy és a népek integrális fejlôdését kíséri figyelemmel. [22]

19. Néhány helyen, látszólagos ellentmondásban az emberi személy méltósága iránti érzékenységgel, az emberi jogokat nyilvánvalóan megsértik. [23] Így a szegénységnek más, nem anyagi jellegû formái alakulnak ki: kulturális és vallási szegénység, mely az egyházi közösséget is érinti. Az emberi jogok tagadása vagy korlátozása ugyanis elszegényíti a személyt és a népeket, éppúgy vagy még jobban, mint amikor anyagi javaktól fosztják meg ôket. [24] Az Egyház evangelizációs tevékenységének az emberi jogok e széles területén vissza nem utasítható feladata van: föl kell fedeztetnie minden emberi személy sérthetetlen méltóságát. Bizonyos értelemben "központi és egységesítô feladatot jelent az emberi család szolgálatában, melyre az Egyház s benne a világi Krisztus-hívôk hivatottak". [25] A katekézisnek föl kell készítenie erre a feladatra. A kultúra és a kultúrák

20. A magvetô tudja, hogy a mag mindig a konkrét talajba hullik, és abból kell fölvennie mindazt, amire a növekedéshez és a terméshez szüksége van. [26] Azt is tudja, hogy a fölszívott elemek közül egyik-másik akadályozhatja a növekedést és az aratást. A Gaudium et spes zsinati konstitúció hangsúlyozza a tudomány és a technika nagy jelentôségét a modern kultúra megnyilvánulásaiban és fejlôdésében. Az ebbôl fakadó tudományos szemlélet "mélyen átalakítja a kultúrát és a gondolkodásmódot", [27] nagy emberi és vallási következményekkel. A tudományos és tapasztalati racionalitás mélyen áthatja a mai embert.Mindazonáltal annak tudata, hogy ez a racionalitás nem tud mindent megmagyarázni, egyre szélesebb körökben terjed. Maguk a tudósok állapítják meg, hogy az ember mélységeinek megértéséhez a szigorú tapasztalati módszerek mellett szükség van más típusú tudásra is. A nyelv filozófiai vizsgálatai például megmutatják, hogy a szimbolikus gondolkodás az emberi személy -- másként hozzáférhetetlen -- misztériumának egyik megközelítési módja. Nélkülözhetetlen tehát egy olyan "mentalitás", amely nem szedi szét az embert, hanem beépíti érzelmi világát, egységben látja ôt és mélyebb értelmet ad az életének.

21. A "kultúra ezen egyetemesebb formájával" [28] együtt megfigyelhetô a bennszülött kultúrák újraértékelésének növekvô vágya. Ma is érvényben van a Zsinat kérdése: "Hogyan lehet támogatni az új kultúra dinamizmusát és terjeszkedését anélkül, hogy a hagyományos örökség iránti hûség el ne vesszen?" [29] -- Sok helyen észlelik, hogy a hagyományos kultúrákra külsô, eluralkodó hatások és importált életformák telepszenek rá. Lépésrôl lépésre felmorzsolják a népek öntudatát és saját értékeit. -- Észlelik a kommunikációs eszközök rendkívül erôs befolyását is, melyek sokszor gazdasági és ideológiai érdekek szolgálatában olyan világnézetet erôltetnek rá az emberekre, mely nincs tekintettel a megszólított nép kulturális arculatára.

Így az evangelizáció az inkulturációban az egyik legnagyobb kihívással találja magát szemben. A Egyháznak az evangélium fényénél vállalnia kell a kultúra és a kultúrák minden pozitív értékét, [30] és el kell utasítania azokat az elemeket, amelyek akadályozzák az egyes személyek és a népek hiteles lehetôségük szerinti fejlôdését. A vallási--erkölcsi helyzet

22. Azon elemek között, melyek egy nép kulturális örökségét alkotják, a magvetô számára különös jelentôsége van a vallási--erkölcsi összetevônek. A mai kultúrában folyamatosan terjed a vallási közömbösség: "Kortársaink közül sokan ... föl sem fogják a bensôséges és éltetô kapcsolatot Istennel, vagy kifejezetten elutasítják". [31] Az ateizmust mint Isten tagadását "korunk legsúlyosabb tényei közé kell sorolni". [32] Különbözô színekben tud megjelenni, de ma fôként a szekularizáció formáját ölti magára, mely az ember és a világ olyan autonóm szemléletét jelenti, "melyben a dolgok önmagukat magyarázzák anélkül, hogy Istenhez kellene folyamodni". [33] A vallásosság körében viszont megfigyelhetôk "a szenthez való viszatérés jelei", [34] egyfajta új szomjúság az isteni és transzcendens valóság után. A mai világ egyre szélesebb körben és egyre élénkebben tanúskodik "a vallásos gyakorlatok újjáéledésérôl". [35] E jelenség persze nem egyértelmûen pozitív. [36] A szekták, új vallási mozgalmak terjedése, a "fundamentalizmus" újjáéledése [37] olyan jelenségek, melyek komoly kihívások az Egyház felé, és figyelmesen kell elemezni ôket.

23. A mai erkölcsi helyzet párhuzamosan változik a vallás alakulásával. Megfigyelhetô ugyanis az emberi személy ontológiai igazságának elhomályosulása. S ez úgy történik, mintha Isten elutasítása az emberi törekvések belsô összeomlását jelentené. [38] Így sokfelé látható "... az etikai relativizmus..., mely a polgári együttéléstôl elvesz minden erkölcsi fogódzópontot". [39] Az evangelizáció a vallási--erkölcsi területen kiváltságos megvalósulási környezetet talál. Az Egyház elsôdleges küldetése ugyanis az, hogy hirdesse Istent, az Ô tanúja legyen a világ elôtt. Isten igazi arcát kell megismertetnie, szeretô üdvözítô tervét, mely az emberek javát akarja, ahogy Jézus ezt kinyilatkoztatta nekünk.

E tanúságtétel elôkészítéséül az Egyháznak olyan katekézist kell folytatnia, amely segíti az Istennel való találkozást és megerôsíti a közösség kötelékét Ôvele.