|
193. Sok közösség
és egyén hivatott arra, hogy egy "pluralista" és
szekularizált világban éljen, [588] melyben megtalálható a
hitetlenség és vallási közömbösség,
de a kulturális és vallási pluralizmus eleven
formái is. Sokakban mutatkozik az értékek és a
biztonság határozott keresése, de nem hiányoznak a
hamis vallások és a hithez való bizonytalan
csatlakozás sem. E bonyolult helyzetben megtörténhet, hogy
keresztények elbizonytalanodnak és eltévednek, nem tudnak
szembenézni a jelenségekkel, sem az azokban keringô
üzeneteket nem tudják megítélni. Elhagyják a
szabályos vallásgyakorlatot, s végül úgy
élnek, mintha Isten nem létezne, s gyakran
pótvallásokhoz folyamodnak. Hitük veszedelemben forog, s
félô, hogy -- ha kellô táplálékot és
támogatást nem kap -- kialszik és meghal.
194. Elengedhetetlen az
evangelizáló katekézis, vagyis az "olyan
katekézis, melyet eltölt az Evangélium éltetô
nedve, s amely a korhoz és a személyekhez szólni
tudó nyelvet használ". [589] A keresztényeket arra akarja nevelni,
hogy nyitottan és a világgal való dialógusban
legyenek tudatában megkeresztelt, hívô és
egyháztag mivoltuknak. Emlékezteti ôket a hit alapelemeire.
Buzdítja a valóságos megtérésre,
elmélyíti bennük a keresztény üzenet
igazságát és értékeit, minden
elméleti és gyakorlati ellenvetéssel szemben,
segíti ôket, hogy a mindennapi életben
fölismerjék és élni tudják az
evangéliumot, képessé teszi ôket, hogy számot
tudjanak adni reményükrôl, [590] bátorítja ôket, hogy a
tanúságtétellel, a dialógussal és az
igehirdetéssel teljesítsék missziós hivatásukat.
|