|
195. A keresztény
közösségekben a katolikus valóság
élô természetének megfelelôen megvannak az
istenkeresésnek és a vallásos életnek
sajátos megnyilvánulásai, telve buzgósággal
és megindító jószándékkal; ezeket
joggal nevezzük "népi jámborságnak".
"Olyan Isten utáni szomjúságot fejez ki, melyet csak
az egyszerû és lélekben szegények tudnak
átélni; nagylelkûvé és
áldozatkésszé tesz egész a
hôsiességig, amikor a hit megvallásáról van
szó: jó érzéket ad Isten kimondhatatlan
tulajdonságainak -- például az atyaság, a
gondviselés, az állandó és szeretô
jelenlét -- ízleléséhez, másutt alig tapasztalható
erényeket hoz felszínre: türelmet, a mindennapok
keresztjének ismeretét, elvonatkoztató
képességet, mások iránti nyitottságot,
áhítatot." [592] Gazdag, de sebezhetô
valóság, a mélyén rejlô hit
tisztulásra és erôsítésre szorul. Olyan
katekézisre van tehát szükség, mely képes
összegyûjteni az ilyen adottságok vallási
értékeit, és képes segíteni a fanatizmus, a
babona, a szinkretizmus és a vallási tudatlanság
legyôzésében. "Helyes vezetés mellett e
népi jámborság hozzásegít ahhoz, hogy a
néptömegek igazán találkozni tudjanak Istennel
Jézus Krisztusban." [593]
196. A hívôk
Mária-tisztelete is sokféle formát öltött helyek
és korok, a népek kulturális hagyományai és
vallásos érzéke szerint. A Mária-tisztelet e formái
megújult katekézist igényelnek, mely lehetôvé
teszi a mulandó elemek cseréjét és a
maradandók megbecsülését, és
beépíti az egyházi Tanítóhivatal
mariológiai tanítását.Az ilyen katekézisre
igen nagy szükség van. Nagyon jó, ha világosan
kifejezi a mariológiában megmutatkozó
szentháromságos, krisztológiai és egyháztani
vonásokat. Emellett a Mária-ájtatosságok
felülvizsgálatában vagy alkotásában
figyelemmel kell lenni a biblikus, liturgikus, ökumenikus és
antropológiai szabályokra. [594]
|