|
197. Minden keresztény
közösséget természetének megfelelôen
indít a Szentlélek arra, hogy ismerje föl ökumenikus
hivatását abban a helyzetben, amelyben él, és
vegyen részt az ökumenikus dialógusban és a
keresztények egységét szolgáló kezdeményezésekben.
Ezért a katekézisnek mindig és mindenütt
"ökumenikus jellegûnek" [596] kell lennie. Ezt elsôsorban azzal
valósítja meg, hogy az egész kinyilatkoztatást --
melynek letéteményét az igazságok
hierarchiájának tiszteletben tartásával a katolikus
Egyház ôrzi -- elôadja; [597] második helyen a katekézis
rávilágít a hit azon egységére, mely a
keresztények között fönnáll, s ugyanakkor
elmagyarázza a meglévô megosztottságokat és a
megszüntetésük érdekében teendô
lépéseket. [598] Emellett a katekézis --
különösen a Szentírás szeretetének
ápolásával -- ébreszti és
táplálja az egység igaz vágyát.
Végül a gyermekeket, ifjakat és felnôtteket arra
készíti föl, hogy katolikus mivoltukat ôrizve
és tisztelve a többiek hitét, legyenek kapcsolatban
más vallású testvéreikkel.
198. Különbözô
keresztény vallások együttélése esetén
a püspökök alkalmasnak, sôt szükségesnek
ítélhetik az együttmûködés
meghatározott formáit katolikusok és más
keresztények között a katekézisben. Nagyon fontos
azonban, hogy a katolikusok számára más módon
és fokozott gonddal biztosítsanak egy kifejezetten katolikus
katekézist. [599] A hitoktatásnak olyan
iskolában, melyben különbözô keresztény
vallásokhoz tartozó növendékek tanulnak,
ökumenikus értéke van akkor, ha hitelesen mutatja be a
keresztény tanítást. Alkalmat kínál ugyanis
a dialógusra, mely eloszlathatja a tudatlanságot és az
elôítéleteket és nyitottá tud tenni a jobb,
kölcsönös megértésre.
|