|
201. Manapság a vallási
és kulturális relativizmus légkörében, sok a
keresztény nem megfelelô magatartása miatt
virágzanak az "új vallási mozgalmak", melyeket
szektáknak vagy kultuszoknak is hívnak. A sokféle
név és irányzat nagyon nehezen rendszerezhetô pontos
keretek között. Amennyire kívülrôl
látható, különbséget lehet tenni a
keresztény eredetû, a keleti vallásokból
származó és az ezoterikus hagyományokat követô
mozgalmak között. Mind olyan tanításokat és
életvitelt hirdetnek, mely eltávolít a keresztény
hit tartalmától. A hitükben veszélyeztetett keresztények
számára tehát szükséges "egy olyan
evangelizáció s rendszeres és átfogó
katekézis, melyet az ezeket életté formáló
tanúságtétel kísér". [606] Le kell gyôzni ugyanis a
tudatlanság és az elôítélet
kísértéseit; a hívôket segíteni kell,
hogy igazán találkozni tudjanak a Szentírással,
támogatva ôket az imaélet tapasztalatainak
megszerzésében, védve ôket a tévedés
magvetôitôl, a kapott hit iránti felelôsségre
nevelve és evangéliumi szeretet tüzével
közeledve a magány, a szegénység és a
szenvedés veszélyes helyzeteihez. E mozgalmakat a bennük
megnyilvánuló vallásos törekvések miatt
"evangelizálandó Areopagosznak" lehet tekinteni, ahol a
legégetôbb kérdések választ kaphatnak.
"Az Egyház mérhetetlen lelki örökséget tud
fölkínálni az emberiségnek Krisztusban, aki »az
Útnak, az Igazságnak és az Életnek« vallotta
magát (Jn 14,6)". [607]
|