|
203. Az alábbiakban
összefoglalt elemek szerves egységet alkotnak:-- a maga
valóságában kell megismerni a személyek
kultúráját és azt, hogy mennyire hatja át
életüket;
-- föl kell ismerni a
kultúra elemeit magában az Evangéliumban,
hangsúlyozván, hogy az Evangélium nem valami emberi
kultúrtalajból fakadt, ugyanakkor elismerve, hogy az
Evangélium nem szakítható el a
kultúráktól, melyekbe kezdettôl fogva
beleszövôdött, s melyeknek a századok során
átadatott;
-- hirdetni kell a
belsô változást, tudniillik a megtérést,
melyet az Evangélium mint "átalakító és
újjászülô" [613] erô vált ki a
kultúrákban;
-- tanúságot
kell tenni arról, hogy az Evangélium transzcendens
valóság, s nem merül ki a kultúrában,
ugyanakkor föl kell ismerni a kultúrában
föllelhetô evangéliumi magvakat;
-- elô kell
mozdítani az Evangélium új kifejezési
formáját, mely megfelel az evangelizált
kultúrának, törekedvén a hit olyan nyelvére,
mely a hívôk közös öröksége, s
ezért a kommunió alapvetô tényezôje;
--
épen kell ôrizni az Egyház hitének tartalmát,
és gondoskodni kell róla, hogy a hagyomány tanbeli
formuláinak magyarázata vegye figyelembe a címzettek
kulturális és történelmi helyzetét, mindig
elkerülve a tartalmi csonkításokat és
hamisításokat.
|