|
212. A katekézis által
megvalósított inkulturációs folyamatnak
állandóan szembesülnie kell sokféle konkrét
helyzettel. Itt csak a legfontosabbakat és leggyakrabban
elôfordulókat nevezzük meg:
Elsôként
különbséget kell tenni az újonnan
kereszténnyé lett országok -- ahol az elsô
missziós igehirdetésnek még meg kell erôsödnie
-- és a keresztény hagyományú, de új
evangelizációra szoruló országok
inkulturációja között.
Figyelembe kell venni az
azokat a helyzeteket, melyekben feszültségeket és
összeütközéseket támasztanak olyan
tényezôk, mint az etnikai és vallási sokféleség,
a kiáltó fejlôdési különbségek, a
városi és falusi élet, az uralkodó rendszereket,
melyeket néhol nagyon erôs szekularizáció, másutt
erôs vallásosság befolyásol.
Végül
tanulmányozni kell az adott területet meghatározó
kulturális irányzatokat, melyek a társadalmi és
foglalkozási rétegekben mutatkoznak, például a
tudósok és mûvészek, a munkások, fiatalok, a
társadalom peremére sodródottak, külföldiek,
fogyatékosok ...
Általánosabban
szólva "a keresztény képzés komolyan vessen
számot a helyi kultúrával, mely része a
képzésnek és segít fölismerni mind a
hagyományos, mind a modern dolgok értékét. Az
egy-egy nép vagy nemzet életterében együtt
létezô kultúrákra megkülönböztetett
figyelmet kell fordítani." [623]
|