|
[662]
226. A keresztény élet
tanúságtétele, amit a szülôk a családban
tesznek, a gyöngédségbe és az anyai--atyai gondoskodásba
burkoltan érkezik a gyermekekhez. A gyermekek így
fölfogják és örvendezve élik meg Isten és
Jézus szülôk által megjelenített
közelségét; ez az elsô keresztény tapasztalat
gyakran az élet egészére kiható mély
nyomokat hagy. Ez a kisgyermekkori vallásos eszmélés a
családi körben "semmi mással nem
helyettesíthetô". [663] Ez az elsô beavatás
erôsödik, amikor családi események vagy ünnepek
alkalmával "a családban próbálják
magyarázni az események keresztény vagy vallásos
jelentését". [664] Tovább mélyül, ha a
szülôk otthon magyarázzák gyermekeiknek és
segítik elsajátítani a keresztény
közösségben kapott rendszeres katekézist. Ugyanis
"a családi katekézis megelôzi, kíséri
és kiegészíti a katekézis minden egyéb
formáját". [665]
227. A házasság
szentségében a szülôk megkapják gyermekeik --
akiknek tanúsítják és átadják az
emberi és vallásos értékeket -- keresztény
nevelésének feladatát és kegyelmét. [666] E nevelô tevékenység,
mely egyszerre emberi és vallásos, "igazi
szolgálat", [667] mely által átadatik és
terjed az Evangélium, egészen addig, hogy maga a családi
élet lesz a hit útja és a keresztény élet
iskolája. Ahogyan a gyermekek növekednek, fokozódik a kölcsönösség,
és "az ilyen típusú kateketikai dialógusban
mindenki kap és ad". [668] Ezért a keresztény
közösségnek igen nagy figyelmet kell fordítania a
szülôkre. Személyes kapcsolatok, találkozók,
kurzusok és szülôknek szóló felnôtt
katekézisek révén is segíteni kell ôket, hogy
vállalni tudják gyermekeik hitbeli nevelésének --
ma különösen is kényes -- feladatát. E feladat
még sürgetôbb olyan helyeken, ahol a polgári
törvényhozás nem engedélyezi vagy
nehézzé teszi a hitbeli nevelést. [669] Ilyen esetekben "a családi
egyház" [670] gyakorlatilag az egyetlen hely, ahol a
gyermekek és a fiatalok hiteles katekézishez juthatnak.
|