|
228. Az Egyház egész
különlegesen meghívja a kateketikai
tevékenységre az Istennek szentelt személyeket, és
azt kívánja, hogy "legjobb erôiket adják"
a katekézishez. [671] A szerzetesek, szerzetesnôk és
az apostoli élet társaságai tagjainak sajátos
részvétele a katekézisben különleges
életállapotukból fakad. Az evangéliumi
tanácsokra tett fogadalom, mely meghatározza a szerzetesi
életet, ajándék az egész keresztény
közösségnek. Az egyházmegyei kateketikai
tevékenységben a szerzetesek eredeti és
különleges segítségét sem a papok, sem a
laikusok nem tudják pótolni. E különlegesség
Istennek szenteltségük nyilvános
tanúságtételébôl fakad, ami az ország
valóságának élô jeleivé teszi
ôket. "E tanácsok fogadalommal való
vállalása egy az Egyház által elismert,
állandó életállapotban az Istennek »szentelt
élet« jellemzô vonása." [672] Jóllehet az evangéliumi
értékeket minden kereszténynek meg kell
valósítania, az Istennek szentelt személyek "a
boldogságok követelményeit radikálisan
teljesíteni akaró Egyházat testesítik meg". [673] A szerzetesek laikusokéval
egyesült tanúságtétele mutatja az Egyháznak
mint Isten országa jelének egyetlen arcát. [674]
229. "Több
szerzetescsalád is jött már létre mind
férfiakból, mind nôkbôl azért, hogy a
gyermekek és az ifjúság, fôleg az
árván maradtak keresztény nevelésének
szenteljék magukat." [675] Az alapítók
karizmájának köszönhetôen ma sok szerzetes
és szerzetesnô dolgozik a felnôttek egyházmegyei
katekézisében. A történelem folyamán a
szerzetesek "mindig sokat tettek az Egyház kateketikai
tevékenysége által". [676] Az alapítói karizmák [677] nem mellékesek, amikor a szerzetesek
kateketikai feladatot vállalnak. Ugyanis érintetlenül hagyva
a katekézis sajátos jellegét, a
különbözô szerzetes közösségek
karizmái sajátos hangsúlyt adnak a közös
feladatnak, gyakran mély vallási, szociális és
pedagógiai érzékkel. A katekézis
története bizonyítja az elevenséget, melyet ezek a
karizmák ajándékoztak az Egyház nevelôi
tevékenységének.
|