AZ EGYHÁZ A VILÁG SZÁNTÓFÖLDJÉN

24. Jézus tanítványai kovászként vannak a világban, de mint mindig, rájuk is hatnak az emberi helyzetek.

Éppen ezért föl kell tennünk a kérdést: milyen a keresztények hitének aktuális helyzete?

A katekézis megújulása, mely az utóbbi évtizedekben ment végbe az Egyházban, sok pozitív gyümölcsöt hozott. [40] A gyermekek, fiatalok és felnôttek katekézise ezekben az években kialakított egy olyan keresztény embertípust, aki tudatosan vállalja a hitét és életét hozzá igazítja. A katekézis segítette bennük:-- az Istennel mint az irgalmasság Atyjával való eleven találkozást; -- Jézus Krisztus mélyebb fölfedezését, nemcsak istensége, hanem embersége tekintetében is; -- annak megérzését, hogy valamennyien felelôsek vagyunk az Egyház világhoz szóló küldetéséért; -- a hit társadalmi igényeinek tudatosodását.

25. Mindazonáltal a vallás mai összképe önvizsgálatra készteti az Egyház gyermekeit: "Mennyire érintette meg ôket is a szekularizmus és az etikai relativizmus szelleme?" [41] Az elsô kategóriát alkotja "azok sokasága, akik megkapták a keresztséget, de teljesen kívül élnek a keresztény életen". [42] A "nem gyakorló" [43] keresztények sokasága ez, akik szívébôl azért nem tûnt el egészen a vallásos érzék. Valóságos kihívás az Egyház számára a hit fölébresztése bennük.

Rajtuk kívül itt van az "egyszerû nép", [44] akik olykor nagyon ôszinte vallásos érzésekrôl és mélyen gyökerezô "népi vallásosságról" [45] tesznek tanúságot. Él bennük bizonyos hit, "de alapjait alig ismerik". [46] Ezenkívül sok olyan keresztény van, akik nagyon mûveltek, de vallásos képzést csak gyermekkorukban kaptak és szükségük volna hitük felújítására és érlelésére más megvilágításban. [47]

26. A megkereszteltek egy része sajnos titkolja keresztény voltát, akár a vallások közötti félreértett dialógus miatt, akár bizonyos irtózás miatt attól, hogy a mai társadalomban tegyen tanúságot Jézus Krisztusba vetett hitérôl.

A hit ezen helyzetei arra sürgetik a magvetôt, hogy új evangelizációt [48] bontakoztasson ki, fôleg azokban a régi hagyományokkal rendelkezô egyházakban, melyekben a szekularizáció mélyebben hatott. Ebben az evangelizációra éhes új helyzetben a missziós igehirdetésnek és fôként a fiatalok és felnôttek katekézisének feltétlen elsôbbsége van. Az egyházi közösség belsô élete

27. Fontos szemügyre vennünk magának az egyházi közösségnek az életét, annak bensôséges természetét.

Elôször azt kell fontolóra vennünk és felfedeznünk, hogy az Egyházban mennyire talált meghallgatásra és mennyi gyümölcsöt hozott a II. Vatikáni Zsinat. A nagy zsinati dokumentumok nem maradtak meg holt betûnek: megfigyelhetôk a hatásaik. A négy konstitúció -- a Sacrosanctum Concilium, a Lumen gentium, a Dei Verbum és a Gaudium et spes -- megtermékenyítették az Egyházat. Ugyanis:

-- A liturgikus életet mélyebben értjük mint az egyházi élet forrását és csúcspontját.

-- Isten népe tudatára ébredt a keresztségbôl fakadó "általános papságnak". [49] Ugyanakkor egyre inkább felfedezi az életszentségre szóló egyetemes meghívást, és növekszik a szeretetszolgálat iránti érzék. -- A egyházi közösség érzékenyebb lett Isten Igéje iránt. Intenzívebb lett például a Szentírás olvasása, magyarázása és elmélkedése. -- Új módon értelmezzük az Egyház világba szóló küldetését. A belsô megújulás alapján a zsinat nyitottá tette a katolikusokat a szükségszerûen az emberi fejlôdéshez kapcsolódó új evangelizáció igényeinek fogadására; a világgal, a különbözô kultúrákkal és vallásokkal folytatandó dialógusra és a keresztények egységének sürgetô gondjára.

28. E termés szemügyre vétele közben be kell ismernünk "a zsinat megvalósításának hiányosságait és nehézségeit" [50] is. A tágas és mély egyháztan ellenére meggyengült az Egyházhoz tartozás érzéke; gyakran tapasztalható bizonyos "irtózás az Egyháztól"; [51] gyakran egyoldalúan, csak mint intézményt látják, megfeledkezve misztériumáról.

Néha sarkított és ellentétes álláspontot foglalnak el a II. Vatikáni Zsinat által óhajtott megújulás megvalósításában. E magatartások és ideológiák széteséshez és az -- evangelizáció számára nélkülözhetetlen -- közösségrôl való tanúságtétel károsodásához vezettek.

Az Egyház evangelizációs tevékenységének és benne a katekézisnek határozottabban kell keresnie a szoros egyházi összetartozást. Ennek érdekében nagyon fontos elôsegíteni és elmélyíteni a kommunió hiteles ekkleziológiáját, [52] hogy a keresztényekben mély, egyházias lelkület ébredjen. A katekézis helyzete: elevenség és problémák

29. Az utóbbi években a katekézis nagyon sok pozitív eredményt mutatott föl, melyek életrevalóságát jelzik. A sok közül kiemelendô:-- a papok, szerzetesek és laikusok nagy száma, akik lelkesen és kitartóan a katekézisnek szentelik magukat. A katekézis az egyházi tevékenységek közül az egyik legkiemelkedôbb. -- a mai katekézis missziós jellege és törekvése arra, hogy illeszkedjék a katekumenok és a már megkeresztelt hallgatók hitéhez egy olyan világban, amelyben a vallásos érzék eltompul. A katekéták tudatában vannak, hogy a katekézisnek integrális képzéssé kell válnia és nem korlátozható pusztán oktatásra: hozzá kell járulnia az igaz megtéréshez. [53] -- Nagyon sok részegyház kateketikai tervében egyre nagyobb szerepet kap a felnôttek katekézise. [54] Sok egyházmegye lelkipásztori tervében megmutatkozik a felnôtt-katekézis elsôbbsége. Néhány egyházi mozgalomban és csoportban központi helyet foglal el.

-- Kétségtelenül a Tanítóhivatal újabb megnyilatkozásainak hatására a kateketikai gondolkodás napjainkban komolyabb és mélyebb lett. Sok részegyház rendelkezik már ilyen értelmû, jó és hatásos lelkipásztori tervvel.

30. Mindazonáltal néhány problémát különleges figyelemmel kell megvizsgálnunk, keresve a megfelelô megoldást:

-- Az elsô probléma: a katekézis fogalma -- tudniillik, hogy a hit iskolája, szoktatás és felkészülés az egész keresztény életre -- még nem vált egészen tudatossá a katekétákban.

-- Alapvetô probléma, hogy a "kinyilatkoztatás" általában áthatja a kateketikai tevékenységet, a "hagyomány" zsinati fogalma azonban gyakorlatilag kisebb jelentôséget kap a kelleténél. Sok katekizmusban ugyanis szinte kizárólag a Szentírásra hivatkoznak anélkül, hogy megfelelô módon kísérné ezt az Egyház kétezer éves életére és gondolkodására való hivatkozás. [55] A katekézis egyházi természete így kevésbé válik világossá. A Szentírás, Szenthagyomány és Tanítóhivatal kölcsönös kapcsolata, "mindegyik a maga sajátos módján", [56] még nem harmonikusan termékenyíti meg a hit kateketikai továbbadását. -- A katekézis célját tekintve -- tudniillik, hogy elô akarja segíteni a Jézus Krisztussal való kommuniót -- a Krisztus-misztérium teljes igazságának kiegyensúlyozottabb elôadására van szükség. Olykor csak Krisztus emberségére kerül a hangsúly anélkül, hogy kifejezetten szólnának istenségérôl; más, napjainkban ritkább esetekben szinte kizárólag istenségét hangsúlyozzák, figyelmen kívül hagyva az Ige megtestesülése misztériumának valóságát. [57] -- A katekézis tartalmát tekintve több probléma van. Vannak hiányosságok az Istenrôl, az emberrôl, a bûnrôl, a kegyelemrôl és a végsô dolgokról szóló tanításban. Megbízhatóbb erkölcsi képzést kell adni. Elôfordul, hogy az Egyház történetét nem megfelelô módon adják elô, s hogy mellôzik az Egyház szociális tanítását. Néhol olyan katekizmusokat és egyéb szövegeket írnak, melyek válogatásukkal és eltérô hangúlyaikkal ártanak a hit egységében szükséges konvergenciának. [58] -- "A katekézis bensôleg kötôdik az egész liturgikus és szentségi tevékenységhez." [59] Ennek ellenére néhol a kateketikai gyakorlat a liturgiával való laza és esetleges kapcsolatról tanúskodik: alig figyelnek oda a liturgikus jelekre és szertartásokra, nem becsülik a liturgikus forrásokat, a tanmenet alig vagy egyáltalán nem kapcsolódik a liturgikus évhez, az egész katekézis folyamán jelentéktelenek az ünnepek. -- Ami a pedagógiát illeti, a módszerek és technikák egyesek részérôl történt túlhangsúlyozása után még nem fordítanak kellô figyelmet a hit saját pedagógiájának eredetiségére és követelményeire. [60] Könnyen beleesnek a "tartalom--módszer" dualizmusba, hol egyik, hol másik iránybantúlozva. A pedagógiai természetû problémák megoldásánál nem mindig alkalmazzák a szükséges teológiai ítéletalkotást.-- Ami a kultúrák különbözôségét illeti a hit szolgálata tekintetében, nem egyszerû úgy átadni az evangéliumot a megszólított nép kulturája szintjén, hogy valójában úgy tudják fogadni, mint erôforrást jelentô ismeretet a személyek és a társadalom számára. [61] -- A katekézis egyik alapvetô feladata az apostolkodásra és misszióra való felkészítés. Azonban, miközben a kateketikai tevékenységen belül növekszik az érzékenység arra, hogy a laikus híveket a keresztény tanúságtételre, a vallások közötti dialógusra, a világi elkötelezettségre neveljék, gyenge és nem megfelelô a pogányoknak szóló misszióra nevelés. A mindennapi katekézis sokszor figyelmen kívül hagyja a missziót.