|
237. A katekéták jó
képzésének föltétele, hogy
elôzôleg számba vegyünk néhány
meghatározó szempontot.
-- Mindenekelôtt a
katekétákat a jelen történelmi pillanat --
értékeivel, kihívásaival és
árnyoldalaival együtt mutatkozó --
evangelizációs szükségletei kielégítésére
képezzük. Hogy e feladattal szembe tudjanak nézni,
mély hitû, [704] egyértelmûen keresztény
és egyházias, [705] továbbá szociálisan
érzékeny [706] katekétákra van
szükség. Ezekre a szempontokra minden képzési tervnek
tekintettel kell lennie.
-- A
képzésben szem elôtt kell tartani a katekézisnek azt
a fogalmát, melyet az Egyház ma szorgalmaz. A
katekétákat arra képezzük, hogy nem csupán egy
tanítás átadására legyenek képesek,
hanem az átfogó keresztény képzésre is,
megoldva "a beavatás, a nevelés és a
tanítás feladatait." [707] A katekétáknak
egyidejûleg tanítónak, mesternek és tanúnak
kell lenniük.
-- Az Egyház
által most megélt kateketikai pillanat arra szólít,
hogy olyan katekétákat képezzünk, akik képesek
legyôzni "a széthúzó egyoldalú
irányzatokat," [708] és teljes és
csorbítatlan katekézist tudnak adni. Képesnek kell
lenniük arra, hogy összekapcsolják a hit igazság-
és jelentés-tartalmát (kinyilatkoztató és
fölszólító tartalmát), az ortodoxiát
('igaz tanítás') az ortopraxisszal ('helyes cselekvés'),
az egyházi érzéket a szociális
érzékkel. A képzésnek el kell érnie, hogy e
fogalompárok -- melyek között feszültségek
jöhetnek létre -- megtermékenyítsék
egymást.
-- A laikus
katekéták képzése nem feledkezhet meg a laikusok
egyházon belüli sajátos jellegérôl, és
nem szabad úgy fölfogni, mint a szerzetesek és papok
képzésének bizonyos keverékét. Sôt, szem
elôtt kell tartani, hogy apostolkodásra
képzésük sajátos jelleget kap a laikusok
evilági természetétôl és sajátos
lelkiségüktôl.
-- Alapvetô
jelentôsége van a képzésben használt
pedagógiának. Általános elv, hogy a
katekétaképzés pedagógiájának
összhangban kell lennie a katekézisben alkalmazandó
pedagógiával. Nagyon nehéz lenne a
katekétának a katekézis közben olyan stílust
és érzékenységet improvizálni, melyre a
saját képzése során nem szoktatták
rá.
|