|
244. A létre és a
tudásra vonatkozó elemekkel együtt a
katekétaképzésnek ki kell terjednie a
cselekvôképességre is. A katekéta olyan
nevelô, aki elôsegíti a hit
érlelôdését, mely a katekumenban és a
katekézis növendékében a Szentlélek
segítségével történik. [723] Az elsô, amit a képzésben
figyelembe kell venni, a hit sajátos pedagógiájának
tiszteletben tartása. A katekéta ugyanis arra készül,
hogy a hit növekedését segítse elô, melynek
ô nem letéteményese. A hitet Isten adja a férfi
és a nô szívébe. A katekéta feladata csak
annyi, hogy ezt az ajándékot munkálja,
fölajánlja, táplálja és növekedésében
segítse. [724] A képzés érlelni
próbálja a katekétában a nevelôi
képességet, ami magában foglalja: a másokra
figyelés képességét, a nevelôi kérdések
megértését és megoldását, az
elfogadás folyamatainak találékony
támogatását, s annak mûvészetét, hogy
egy emberi csoportot az érettség felé vezessen.
Miként minden mûvészetben, itt is a legfontosabb, hogy a
katekéta megszerezze saját stílusát a
katekézisben azáltal, hogy a kateketikai pedagógia
általános elveit a saját
személyiségére alkalmazza. [725]
245. Konkrétabban: a
katekétát, s különösen a teljes munkaidôs
katekétát alkalmassá kell tenni arra, hogy a kateketikai
csoportban meg tudja szervezni a nevelôi tevékenységet,
mérlegelvén a körülményeket, kidolgozván
egy reális tervet -- és megvalósítása
után -- kiértékelve azt. [726] Képesnek kell lennie a csoport
vezetésére a pszichológia által
fölkínált technikák okos
alkalmazásával. E nevelôi képességet
és cselekvôképességet a vele járó
ismeretekkel habitusokkal és technikákkal "jobban meg lehet
szerezni, ha az alkalmazással egyidejûleg adják át
(pl. olyan összejöveteleken, melyekhez hittanórát
kapcsolnak)". [727] Az eszményi cél az, hogy a
katekéták saját képzésük aktív
szereplôi legyenek, s a képzés ne csupán
külsô szabályok elsajátítása legyen,
hanem a kreativitás jegyében történjék.
Ezért a képzésnek a gyakorlathoz nagyon közel kell
állnia: belôle kell kiindulnia és hozzá kell
megérkeznie. [728]
|