|
255. A szülôk az elsô
nevelôk a hitben. A szülôkkel együtt, fôként
bizonyos kultúrákban az összes családtagnak megvan a
maga feladata a fiatalabb családtagok nevelésében.
Pontosabban is meg kell határozni, hogy a keresztény
családi közösség milyen értelemben
"helye" a katekézisnek.
A családot
úgy határozzuk meg, mint "családi
egyházat"; [743] ez azt jelenti, hogy az egész
Egyház élettevékenységének minden
keresztény családban tükrözôdnie kell: a
missziónak, katekézisnek, tanúságtételnek,
imádságnak, ... stb. A család ugyanis, éppen
úgy, mint az Egyház, "olyan hely, ahol az Evangéliumot
továbbadják, s ahonnan az Evangélium
kisugárzik". [744] A családnak mint a katekézis
"helyének" kizárólagos kiváltsága,
hogy az Evangéliumot a legnagyobb emberi értékek
összefüggésébe ágyazva adja tovább. [745] Ezen az emberi alapon a keresztény
életbe való bevezetés mélyebbre hat: az Isten
iránti érzék ébredése, az
imádság elsô lépései, az erkölcsi
lelkiismeret nevelése és a teremtô Atyaisten
szeretetének tükrözôdéseként felfogott emberi
szeretet keresztény érzékének
formálása. Összegezve, olyan keresztény
nevelésrôl van szó, mely inkább
tanúsított, mint tanított, inkább esetekhez
kötôdô, mint rendszeres, inkább folyamatos és
mindennapi, mint idôszakos. E családi katekézisben egyre
nagyobb szerepet kap a nagyszülôk segítsége.
Bölcsességük és vallásos
érzékük gyakran meghatározó a valóban
keresztény légkör kialakításában.
|