A hívôk egyesületei, mozgalmai és csoportjai

261. "A hívôk" részegyházakban mûködô "egyesületeinek, mozgalmainak és csoportjainak" [769] célja Jézus Krisztus tanítványainak segítése abban, hogy laikusi küldetésüket teljesíteni tudják a világban és az egyházban. A keresztények ezekben a csoportokban "jámborsági gyakorlatokat folytatnak, apostolkodnak, gyakorolják a szeretetet és keresztényként vannak jelen a világban". [770] Ezekben az egyesületekben és mozgalmakban, annak érdekében, hogy a keresztény élet elôbb említett tevékenységeit jobban végezhessék, sajátos képzés folyik: "Ugyanis mindegyik sajátos módszerrel és lehetôséggel rendelkezik, hogy az apostoli élet tapasztalataiban mélyen gyökerezô képzést nyújtson, s mind lehetôséget kínál, hogy tagjai kiegészítsék és sajátossá tegyék azt a képzést, amit más személyektôl vagy közösségektôl kapnak". [771] A katekézis minden laikus képzésében az egyik alapelem. Ezért ezek az egyesületek és mozgalmak rendes körülmények között "külön idôt szánnak a katekézisre". [772] A katekézis ugyanis nem az általuk nyújtott keresztény képzés másik választható lehetôsége, hanem annak egyik lényeges eleme.

262. Amikor a katekézis ilyen egyesületek és mozgalmak keretén belül folyik, néhány szempontra tekintettel kell lenni. Nevezetesen:

a) Tiszteletben kell tartani a katekézis "saját természetét" [773] azáltal, hogy a szó, az emlékezet és a tanúságtétel (a tanítás, az ünneplés és a gyakorlati élet) hármasságával kibontakoztatják fogalmának teljes gazdagságát. A katekézis, akármelyik "helyen" történik is, mindenekelôtt a hitben történô alapvetô és rendszerbe foglalt képzés. Éppen ezért magában kell foglalnia "a keresztény tanítás komoly tanulását" [774] és "a keresztény élet minden összetevôjére nyitott", [775] komoly vallásos képzést.

b) Ez nem akadályozza meg, hogy az egyesületek és mozgalmak -- sajátos karizmáikkal -- céljuknak megfelelôen meghatározott hangsúlyokkal katekizáljanak. De mindig hûségesnek kell maradniuk a katekézis fogalmához. Egy egyesület és mozgalom lelkiségének megfelelô nevelés -- ami mindig az Egyház nagy gazdagságának jele -- az összes keresztény számára közös, alapvetô keresztény képzést követô idôszakban jellemzô. Elôbb arra kell nevelni, ami az Egyház minden tagjában közös és csak késôbb arra, ami különleges vagy megkülönböztetô.

c) Hangsúlyoznunk kell, hogy a mozgalmak és az egyesületek a katekézis szempontjából a plébánia számára nem rendes választási lehetôség, hiszen a plébánia mint ilyen a nevelô közösség. [776]