|
263. Az utóbbi évtizedekben
az egyházi bázisközösségek nagymértékben
elterjedtek. [777] Olyan közösségekrôl
van szó, "melyek abból a vágyból
születnek, hogy intenzívebben akarják élni az
Egyház életét; vagy emberibb léptékeket
keresnek, amit a nagy egyházi közösségekben nehezen
lehet tapasztalni..." [778] Az egyházi
bázisközösségek "az Egyház
életerejének jelei". [779] Jézus Krisztus
tanítványai összegyûlnek e
közösségekben, hogy hallgassák Isten
Igéjét, testvériesebb kapcsolatokat ápoljanak,
életükben ünnepeljék a keresztény
misztériumokat, és részt vállaljanak a
társadalom átalakításában. E kifejezetten
keresztény elemek mellett jelentôs emberi értékek is
föltûnnek: a bátorság és a személyes
érdeklôdés, felelôsség
egymásért, kreativitás, hivatásbeli
kérdések, a világ és az Egyház
problémái iránti érdeklôdés.
Mindebbôl a közösség gazdagító
élménye fakadhat, "a közösség igazi megnyilvánulása
és olyan eszköz, mely elmélyíti a
közösséget". [780] A hitelesség érdekében
"minden közösségnek egységben kell élnie a
rész- és az egyetemes egyházzal. Ôszinte
közösségben a pásztorokkal és a Tanítóhivatallal;
miközben arra törekszik, hogy missziós módon
mûködjék és minden ideológiai
elkülönülést és szellemi eltorzulást
kerüljön." [781]
264. Az egyházi
bázisközösségeken belül nagyon termékeny
katekézis bontakozhat ki:-- A közösségekben
élô testvériesség nagyon jó környezet az
átfogó kateketikai tevékenység
számára, csak tartsák meg a katekézis
természetét és sajátosságait.
-- A katekézis
segít a közösségi élet
elmélyítésében, hiszen biztosítja a
hívôk keresztény életének alapjait.
Katekézis nélkül az egyházi
bázisközösségek aligha maradandók.
-- Végül a
kisközösség alkalmas befogadó közeg azok
számára, akik már megtették a katekézis
útjának egy bizonyos szakaszát.
|