|
276. Mivel a katekézis az
evangelizáció egész folyamatának egy eleme,
szükségszerûen fölmerül a kérdés,
hogyan lehet összehangolni a kateketikai tevékenységet az ôt
megelôzô missziós tevékenységgel és az
ôt követô lelkipásztori tevékenységgel.
Ezek ugyanis olyan elemek, "melyek elôkészítik a
katekézist, vagy belôle fakadnak." [806] Ebben az értelemben a hitet
ébresztô missziós igehirdetés és az alapokat
lerakni szándékozó beavató katekézis
kapcsolata döntô az evangelizációban. Ez a kapcsolat
bizonyos módon még nyilvánvalóbb a
pogányokra irányuló misszióban. [807] A felnôttek ugyanis, akik
megtérnek az elsô igehirdetés hatására,
belépnek a katekumenátusba, ahol katekézisben
részesülnek. Az "új evangelizációt" [808] igénylô helyzetekben az
összehangolás bonyolultabb, mert olykor rendes katekézist
kell nyújtani olyan fiataloknak és felnôtteknek, akiknek
elôbb idôt kell hagyni az elsô igehirdetésre és
a Krisztus melletti döntés
fölébresztésére. Hasonló
problémák jelentkeznek a gyermekek katekézisével
és szüleik képzésével kapcsolatban. [809] Máskor a folyamatos katekézis
valamelyik formáját ajánlják föl olyan
felnôtteknek, akiknek igazából beavató
katekézisre van szükségük.
277. Az evangelizáció mai
helyzete megköveteli, hogy a missziós igehirdetés és
a beavató katekézis két tevékenységét
összehangoltan és a részegyházban egy
misszionárius és katekumenátus jellegû
evangelizációs terv keretében ajánljuk föl. A
katekézist ma elsôsorban úgy kell tekinteni, mint egy
hatásos missziós igehirdetés
következményét. Az Ad gentes nyilatkozat
állítása -- mely a katekumenátust az Egyház
missziós tevékenységébe ágyazza -- a
katekézis számára nagyon értékes
szabály. [810]
|