|
286. A jelen irányelvek és
eligazítások megfogalmazása közben fáradtságot
nem kímélve törekedtünk arra, hogy minden gondolat
eredetét és alapját megmutassuk a II. Vatikáni
Zsinat és az egyházi Tanítóhivatal azt követô
fôbb dokumentumainak tanításában.
Különös figyelmet fordítottunk a
különbözô népek egyházi
életének idôközben fölgyülemlett
tapasztalatára. A Szentlélek
világosságánál mérlegeltünk, mindig az
Egyház megújulása és az evangelizáció
jobb szolgálata érdekében.
287. A Katekézis
Általános Direktóriuma az Egyház összes
pásztorának, munkatársaiknak és a katekétáknak
készült, abban a reményben, hogy
bátorítást jelent a szolgálatban, melyet az
Egyház és a Szentlélek rájuk bíz:
tudniillik, hogy növeljék a hitet azokban, akik hittek.
Az adott
eligazítások nem csupán a katekézis
természetét és az Egyház ezen evangelizáló
szolgálatának törvényeit és szabályait
akarja tisztázni és közreadni, hanem táplálni
akarják a reményt az Ige erejével és a Szentlélek
belsô tevékenységével azokban, akik az
egyházi tevékenység ezen kiváltságos
területén fáradoznak.
288. A katekézis
hatékonysága ma is és mindig Isten ajándéka
az Atya és a Fiú Szentlelkének tevékenysége
által.
A katekézis e
föltétlen függését Isten
beavatkozásától már Pál apostol
tanította a korintusiaknak, amikor ezt mondta: "Én
ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést
Isten adta. Nem számít sem az, aki ültet, sem az, aki
öntöz, hanem csak a gyarapodást adó Isten." (1Kor
3,6--7)
Sem a katekézis, sem
az evangelizáció nem lehetséges Istennek az Ô Lelke
által folyó tevékenysége nélkül. [827] A kateketikai gyakorlatban sem a
legfejlettebb pedagógiai technikák, sem a legragyogóbb
emberi személyiséggel rendelkezô katekéta nem
helyettesítheti a Szentlélek csöndes és finom
tevékenységét. [828] Ô ugyanis "az egész
egyházi misszió fôszereplôje"; [829] Ô a fô katekéta; azokban,
akik az Úr felé növekednek, Ô a "belsô
mester". [830] Ô ugyanis "az ihletô elve az
egész kateketikai tevékenységnek és mindazoknak,
akik azt végzik". [831]
289. Éppen ezért a
katekéta lelkében lakjék a türelem és a
bizalom, hogy maga Isten az, aki kicsíráztatja, fölneveli
és gyümölcsözteti Isten Igéjének jó
földbe vetett és szeretettel megmunkált magvát!
Márk evangélista az egyetlen, aki közli azt a
példabeszédet, melyben Jézus szemlélteti az
elvetett mag állandó és fokozatos
növekedését: "Isten országa olyan, mint az
ember, aki magot vet a földbe. Alszik vagy fölkel, éjszaka van
vagy nappal, a mag csírázik és szárba szökken,
hogy miként, ô maga nem tudja. A föld magától
terem elôször szárat, azután kalászt, majd telt
szemet a kalászban. Mikor a termés beérik,
rögtön fogja a sarlót, mert itt az aratás." (Mk
4,26--29)
290. Az Egyház, melynek feladata a
hívôk kateketizálása, segítségül
hívja az Atya és a Fiú Lelkét, kérve
Ôt, hogy tegye belsôleg gyümölcsözôvé
és virulóvá azt a sok munkát, amit szerte a
földön végeznek a hit és az
üdvözítô Jézus Krisztus
követésének növekedéséért.
291. A katekézis munkásai
ma is közbenjárásában bízva folyamodjanak
Szûz Máriához, aki látta, hogy Fia növekedik
"bölcsességben, korban és kedvességben" (Lk
2,52). Máriában találják meg a követendô
lelki modellt és a példát, hogyan kell hitben,
reményben és szeretetben erôsíteni a mai
katekézis megújulását. A "Pünkösdi
Szûz" [832] közbenjárására
ébredjen az Egyházban új erô gyermekeket szülni
a hitben és nevelni ôket a Krisztusban való
teljességre.
Ôszentsége II.
János Pál pápa 1997. augusztus 15-én a jelen A
Katekézis Általános Direktóriumát
jóváhagyta és elrendelte közzétételét.
Darío Castrillón Hoyos kiérdemesült
bucaramangai érsek Pro-Prefektus
Crescenzio Sepe gradói c. érsek, titkár
|