|
42. Isten kinyilatkoztatása, mely
Jézus Krisztusban éri el tetôpontját, az
egész emberiségnek szól: "Isten azt akarja, hogy
minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság
megismerésére" (1Tim 2,4). Ezen egyetemes
üdvözítô akarat alapján Isten úgy
rendelkezett, hogy a kinyilatkoztatás jusson el minden néphez,
minden nemzedékhez, és mindig sértetlenül ép
maradjon. [92]
43. Ezen isteni terv végrehajtására
alapította Jézus Krisztus az Egyházat az apostolokra,
és elküldve nekik az Atyától a Szentlelket,
elküldte ôket az egész világra, hogy hirdessék
az evangéliumot. Az apostolok ezt a parancsot szavaikkal, tetteikkel
és írásaikkal hûségesen teljesítették.
[93] Az apostoli hagyomány az
Egyházban és az Egyház által marad fenn. Az
Egyház pedig a maga egészében -- lelkipásztorok
és hívek -- éberen ôrködik
megôrzése és továbbadása fölött. Az
evangélium ugyanis ép és eleven marad az Egyházban:
Jézus Krisztus tanítványai szüntelenül
elmélkednek és szemlélôdnek rajta, megélik
mindennapjaikban és hirdetik a misszióban. Az evangéliumot
megélô Egyházat a Szentlélek teszi
termékennyé; állandóan növeli a
megértésében, készteti a feladatra, hogy a
világ minden szögletében hirdesse az evangéliumot,
és támogatja e tevékenységében. [94]
44. A Kinyilatkoztatás --
Istennek a hagyományban és a Szentírásban
tartalmazott Igéje -- fogyatkozás nélküli
ôrzése és továbbadása a hitelességben
hordozza a biztosítékát. Az egyházi
Tanítóhivatal, melyet a Szentlélek támogat
és amely "birtokolja az igazság
karizmáját", "hitelesen értelmezi Isten
Igéjét". [95]
45. Az Egyház, "az
üdvösség egyetemes szentsége", [96] a Szentlélektôl indítva az
evangelizáció által adja tovább a
kinyilatkoztatást: hirdeti az Atya üdvözítô
tervének jó hírét, és a szentségekben
közli az isteni ajándékokat.
Az önmagát
kinyilatkoztató Istennek a hit engedelmességével
tartozunk, mely által az ember -- az értelem és az akarat
teljes beleegyezésével -- szabadon ragaszkodik "Isten
kegyelmének evangéliumához" (ApCsel 20,24). A
Szentlélek ajándékaként kapott hittel az ember
eljut a maga dicsôségének gazdagságát
Krisztusban kinyilatkoztató Isten szeretetének
szemlélésére és ízlelésére. [97]
|