|
46. Az Egyház "azért
van, hogy evangelizáljon", [98] azaz hogy "a jó hírt az
emberiség minden részéhez elvigye és
befolyásával belülrôl alakítsa át,
újítsa meg magát az emberiséget". [99] Jézus missziós parancsa
különbözô, egymással szorosan
összefüggô teendôket foglal magában:
"hirdessétek" (Mk 16,15), "tegyétek
tanítvánnyá és tanítsátok", [100] "legyetek tanúim", [101] "kereszteljetek", [102] "cselekedjétek az én
emlékezetemre" (Lk 22,19), "szeressétek
egymást" (Jn 15,2). Hirdetés, tanúságtétel,
tanítás, szentségek, felebaráti szeretet,
tanítvánnyá tenni: mindezek utak és
eszközök az egyetlen evangélium
továbbadására és alkotórészei az
evangelizációnak.
Közülük
egyik-másik oly nagy jelentôségre tett szert, hogy
hajlandók vagyunk azonosítani az evangelizációval.
Azonban "semmiféle részleges vagy töredékes
meghatározás nem képes kifejezni az
evangelizáció gazdag, összetett és dinamikus
valóságát". [103] Fennáll a veszély, hogy
elszegényítjük, sôt végül
megcsonkítjuk. Ezzel ellentétben ki kell bontakoztatnia "a
maga teljességét" [104] és meg kell testesítenie
belsôleg kétpólusú valóságát: a
tanúságtételt és igehirdetést, [105] a szót és szentséget, [106] a belsô átalakulást
és társadalmi megújulást. [107] Akik az evangelizációban dolgoznak,
azoknak az evangelizáció "globális
szemléletével" kell cselekedniük, és tudniuk
kell, hogy az evangelizáció azonos az Egyház
küldetésével. [108]
|