|
53. Az evangelizáció,
amikor a kinyilatkoztatás örömhírét hirdeti a
világnak, a férfiakat és nôket a
megtérésre és a hitre hívja. [136] Jézus hívó szava:
"Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak" (Mk
1,15) tovább hangzik, ma az Egyház evangelizációja
által. A keresztény hit mindenekelôtt
megtérés Jézus Krisztushoz, [137] teljes és ôszinte
ragaszkodás az ô személyéhez és komoly
elhatározás az ô követésére. [138] A hit személyes
találkozás Jézus Krisztussal és az ô
tanítványává szegôdés. Ez
maradandó elkötelezettséget jelent arra, hogy úgy
gondolkodjék, mint Ô, úgy alkosson ítéletet,
mint Ô, és úgy éljen, ahogyan Ô élt. [139] A hívô így csatlakozik a
tanítványok közösségéhez és teszi
magáévá az Egyház hitét. [140]
54. Ez a Jézus Krisztusra, az
Atya kinyilatkoztatásának teljességére kimondott
"igen" két dimenziójú: magában foglalja a
bizakodó ráhagyatkozást Istenre, és szeretetteljes
elfogadását mindannak, amit Ô kinyilatkoztatott. Ez csak a
Szentlélek tevékenysége által válik
lehetôvé. [141] "A hittel -- az ember szabadon Istenre
bízza egész önmagát, -- értelmével
és akaratával teljesen meghódol a kinyilatkoztató
Isten elôtt "és önként elfogadja a kapott
kinyilatkoztatást". [142]
"Hinni
tehát kettôs kapcsolatot jelent: kapcsolatot a személlyel
és kapcsolatot az igazsággal; az igazsággal, az azt
tanúsító személy iránti bizalom miatt."
[143]
55. A hittel együttjár az
élet megváltozása, a "megtérés", [144] azaz a lelkület és a szív
mély átalakulása; ennek következtében a
hívô "új módon kezd élni,
közösségi módon, amit az evangélium indít
el". [145] Az élet ezen
megváltozása a keresztény ember létének
minden szintjén megmutatkozik: az imádás belsô
életében és Isten akaratának elfogadásában;
az Egyház küldetésében való tevékeny
részvételében; családi és
házaséletében; hivatásának
gyakorlásában; gazdasági és társadalmi
tevékenységében.
A hit és
megtérés a »szívbôl« fakad, azaz mindent
magába foglalóan az emberi személy
mélyébôl. Amikor találkozik Jézus Krisztussal
és hozzá kapcsolódik, az ember beteljesedni látja
legmélyebb vágyait; megtalálta azt, akit mindig keresett,
és túláradó módon találja meg. [146] A hit megfelel annak a gyakran nem tudatos
és mindig korlátok között megjelenô
"várakozásnak", [147] melynek tárgya az igazság megismerése
Istenrôl, magáról az emberrôl és a rá
váró sorsról. Olyan, mint felüdítô
tiszta víz, mely új erôt ad az otthonát keresô
embernek útja folytatásához.
A hit Isten
ajándéka. Csak a "megelôzô és
követô kegyelem" [148] gyümölcseként, s mint
teljesen szabad válasz születhet meg a szív
mélyén a Szentlélek indítására, aki
megmozdítja a szívet és Isten felé fordítja,
megadva neki "az édességet a beleegyezésben és
az igazság hittel való elfogadásában". [149] A Boldogságos Szûz Mária
élte meg legtökéletesebben a hit ezen dimenzióit. Az
Egyház benne tiszteli "a hit legtökéletesebb
megvalósulását". [150]
|