Az állandó megtérés folyamata

56. A hit olyan ajándék, melynek állandóan növekednie kell a hívôk szívében. [151] A Jézus Krisztushoz való csatlakozás ugyanis elindít egy állandó megtérési folyamatot, mely végigkíséri az egész életet. [152] Aki hinni kezd, olyan, mint egy éppen megszületett kisded, [153] aki lassan-lassan növekszik és "a tökéletes ember állapota" [154] felé, a Krisztusban való teljes érettség felé tart.

A hit és megtérés folyamatában teológiai szempontból nézve a következô fontos mozzanatok emelhetôk ki:

a) Az érdeklôdés az evangélium iránt. Az elsô mozzanat az, amikor a nem hívô, a közömbös vagy más valláshoz tartozó ember szívében az elsô hirdetés következményeként megszületik az érdeklôdés az evangélium iránt, anélkül hogy határozott döntést hozott volna. Az emberi lélek ezen elsô mozdulatát a hit felé, ami már a kegyelem gyümölcse, különbözô nevekkel illetik: "fogékonyság a hitre", [155] "evangéliumi elôkészület", [156] hajlandóság a hitre, "vallásos keresés". [157] Az Egyház "szimpatizálóknak" [158] nevezi azokat akik ilyen nyugtalan érdeklôdést tanúsítanak.b) A megtérés. Ennek az evangélium iránti elsô érdeklôdésnek keresési idôre van szüksége, [159] hogy komoly vággyá alakulhasson. A hit melletti döntésnek jól átgondoltnak és érettnek kell lennie. A Szentlélek és az igehirdetés által ébresztett keresés készíti elô a megtérést, mely -- kétségtelenül -- "kezdeti" [160] lesz, de már magában rejti a Jézus Krisztushoz való csatlakozást és a követésére irányuló akaratot. Ez az "optio fundamentalis" alapozza meg az Úr tanítványa egész keresztény életét. [161] c) A hit megvallása. A Jézus Krisztusra hagyatkozás fölébreszti a hívôben a vágyat, hogy mélyebben megismerje Ôt és azonosuljon Vele. A katekézis bevezeti a hit megismerésébe és a keresztény élet megtapasztalásába, támogatva egy olyan lelki úton, mely kiváltja a "gondolkodás és az erkölcsök fokozatos megváltozását" [162] harcok és lemondások, de Isten részérôl mérték nélkül ajándékozott örömök közepette. Jézus Krisztus tanítványa így válik alkalmassá arra, hogy élô, kifejezett és tevékeny hitvallást tegyen. [163] d) Úton a tökéletesség felé. Ez az alapvetô érettség, melybôl megszületik a hitvallás, nem végpont az állandó megtérés folyamatában. A keresztségi hitvallás egy olyan lelki épület alapját teszi le, melynek növekednie kell. A megkeresztelt ember mindig a Szentlélek indítására, a szentségekbôl, az imádságból, a szeretet gyakorlásából táplálkozva és a hit folyamatos nevelésének sokféle formájától támogatva keresi, hogy magáévá tegye Krisztus kívánságát: "Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes". [164] Ez minden kereszténynek szóló felhívás a teljességre.

57. Az Ige szolgálata segíti a teljes megtérés e folyamatát. Az evangélium elsô hirdetésének hitre hívás jellege van; a katekézis feladata, hogy alapot adjon a megtéréshez és megadja a keresztény élet alapszerkezetét; az állandó hitre nevelésnek, melyben kiemelkedik a homília, az állandó tápláléknak kell lennie, melyre minden felnôtt szervezetnek szüksége van, hogy élni tudjon. [165] Különféle társadalmi--vallási magatartások az evangelizációval szemben

58. A világ evangelizálása nagyon különbözô és változékony vallási körképpel találja magát szemben, melyben alapvetôen "három helyzetet" [166] lehet megkülönböztetni, s ezek megfelelô és differenciált választ várnak.a) Azon "népek, népcsoportok, szociális--kulturális összefüggések" helyzete, "amelyekben Krisztus és az Ô Evangéliuma ismeretlen, vagy ahol hiányoznak a beérett keresztény közösségek, amelyek képesek arra, hogy az adott körülmények között megéljék és más embercsoportoknak is hirdessék hitüket". [167] Ez a helyzet a "pogányokhoz szóló missziót" [168] igényli, elsôsorban a fiatalokra és a felnôttekre koncentráló evangelizációs tevékenységgel. Sajátossága, hogy nem keresztényekhez szól és a megtérésre hívja ôket. b) Vannak olyan helyzetek, melyekben egy adott társadalmi--kulturális környezetben meghatározó módon "vannak jelen olyan keresztény közösségek, amelyek megfelelô, szilárd egyházi szervezettel rendelkeznek, buzgók a hitben és a hit megélésében, az evangélium melletti tanúságtételükkel hatással vannak környezetükre, és érzik a világmisszió iránti felelôsségüket." [169] Ezeknek a közösségeknek, tekintettel arra, hogy mély keresztény érzülettel bíró személyekbôl és családokból állnak, "az Egyház lelkipásztori tevékenységére" van szükségük. Ilyen összefüggésben a gyermekek, serdülôk és fiatalok katekézise egy valóban jól tagolt keresztény beavatási folyamatot valósítson meg, mely lehetôvé teszi számukra, hogy érett hittel érjék el a felnôttkort és evangelizált növendékekbôl evangelizáló felnôtté tudjanak válni. Ilyen helyzetben is a felnôtteknek szólnak a keresztény képzés [170] különbözô formái.c) Sok régóta keresztény országban, s olykor még a fiatalabb egyházakban is, létezik "egy közbülsô helyzet", [171] melyben "a megkereszteltek egész csoportja elvesztette a hit eleven érzékét, vagy már nem is vallja magát az Egyház tagjának, mert életükben eltávolodtak Krisztustól és az Evangéliumtól." [172] Ez a helyzet "új evangelizációt" igényel. Sajátossága, hogy a missziós tevékenység mindenféle életkorú megkeresztelt emberhez szól, akik csak külsôlegesen keresztény vallásos környezetben élnek. Ilyen körülmények között az elsô igehirdetésnek és az alapvetô katekézisnek kell elsôbbséget biztosítani.