|
61. Az elsô igehirdetés a
még nem hívôkhöz és azokhoz szól, akik
ténylegesen vallási közömbösségben
élnek. Feladata, hogy hirdesse az Evangéliumot és
megtérésre hívjon. Az "Evangélium elsô
hirdetésétôl különbözô" [178] katekézis elôsegíti
és érleli a kezdeti megtérést azáltal, hogy
hitre neveli a megtértet és betestesíti a
keresztény közösségbe. Az Ige
szolgálatának e két módja a
kiegészíti egymást. Az elsô igehirdetés,
melyre minden keresztény meghívást kap, része a
"menjetek" [179] parancsnak, melyet Jézus
tanítványainak adott; ezért magában foglalja, hogy
idegenben, röviden adja elô mondandóját. A
katekézis ezzel szemben abból az állapotból indul
ki, amit Jézus szintén jelzett: "aki hisz", [180] aki megtér, aki elszánja
magát. E két tevékenység lényeges és
kölcsönösen feltételezik egymást: elmenni
és összegyûjteni, hirdetni és nevelni, hívni
és betestesíteni.
62. A lelkipásztori gyakorlatban
nem könnyû meghúzni a határt a két
tevékenység között. Azok a személyek ugyanis,
akik a katekézisre jönnek, gyakran valójában megtérésre
szorulnak. Ezért az Egyház, rendes körülmények
között, óhajtja, hogy a katekézis folyamatának
elsô szakaszát szánják a megtérés
elérésére. [181] A pogány misszióban ez az
"elô-katekumenátusban" [182] történik. Az "új
evangelizáció" helyzeteiben ezt a
"kérügmatikus katekézis" valósítja
meg, melyet egyesek "elô-katekézisnek" [183] hívnak, mert az
elô-katekumenátus mintáját követve az
Evangéliumnak a hit szilárd elfogadását
célzó bemutatása. Csak a megtérésbôl
kiindulva, azaz megtámaszkodva annak belsô állapotára,
"aki hisz", képes a szorosan vett katekézis
teljesíteni sajátos feladatát, tudniillik a hitre
nevelést. [184] Az a tény, hogy a katekézis
kezdetben vállalja ezeket a missziós feladatokat, nem menti
föl a részegyházat a kötelezettség alól,
hogy intézményesen gondoskodjék az elsô
igehirdetésrôl, mint Jézus missziós
parancsának közvetlen teljesítésérôl. A
katekézis megújulásának erre az elôzetes missziós
evangelizációra kell támaszkodnia.
|