|
67. Mivel a katekézis az
evangelizációs folyamat "lényeges mozzanata", a
keresztény beavatás szolgálatában van
néhány alapvetô tulajdonsága. [198] A katekézis: -- A hit szerves
és rendszeres oktatása. Az 1977-ben tartott Szinodus
hangsúlyozta az "egységes és jól
rendezett" [199] katekézis
szükségességét, mert a Krisztus
misztériumában való élô és szerves
elmélyülés különbözteti meg
fôként a katekézist Isten Igéje
bemutatásának minden egyéb
formájától. -- Ez a szerves oktatás azonban
több az egyszerû ismeretközlésnél: az
egész keresztény életet átadja, "teljes
keresztény beavatást", [200] mely támogatja a Krisztus
személyére koncentráló hiteles
krisztuskövetést. A hit megismerésére és a
belôle való életre nevel ugyanis oly módon, hogy az
egész ember legmélyebb tapasztalataiban is érezze, hogy
Isten Igéje teszi termékennyé. Így segíti
Krisztus tanítványát, hogy a régibôl
új emberrré váljon, vállalja keresztségi
kötelezettségeit és "szívbôl" [201] vallja meg a hitet. -- Alapvetô,
lényegi képzés, [202] a keresztény tapasztalat
magvára, a hit legalapvetôbb igazságaira és a
legelemibb evangéliumi értékekre koncentrál. A
katekézis rakja le a keresztény ember lelki
épületének alapjait, táplálja
hitéletének gyökereit, hozzászoktatva a
szilárd táplálékhoz a keresztény
közösség mindennapi életében.
68. Összefoglalva. A beavató
katekézis, mivel szerves és rendszeres, nem
korlátozódik a pusztán mellékes vagy esetleges
dolgokra; [203] a keresztény életre
szóló képzés ezért magába
zárja, de felülmúlja a puszta oktatást; [204] mivel lényegi, arra irányul,
ami a keresztény ember számára
"közös", anélkül hogy vitatott
részletekbe bocsátkoznék vagy teológiai
kutatássá válna. Végül, mivel beavatás,
beletestesít a közösségbe, mely éli és
ünnepli a hitet és tanúskodik róla. Éppen
ezért egyidejûleg teljesíti a beavatás, a
nevelés és a képzés feladatát. [205] A kereszteletlen felnôttek
katekumenátusára jellemzô ezen gazdagságnak kell
inspirálnia a katekézis egyéb formáit.
|