|
73. Külön megfontolást
érdemel -- az Ige szolgálatán belül -- az iskolai
vallásoktatás sajátos természete és
kapcsolata a gyermekek és fiatalok katekézisével.
Az iskolai
vallásoktatás és a katekézis
kiegészítik egymást: "A vallásoktatás
és a katekézis között elszakíthatatlan
kapcsolat, ugyanakkor világos különbözôség
van". [214] Az iskolai vallásoktatásnak az
ad sajátos jelleget, hogy be kell hatolnia a kulturális
környezetbe és kapcsolatba kell lépnie a többi
tantárggyal. Az iskolai vallásoktatás ugyanis mint az Ige
szolgálatának eredeti formája a kultúra
személyes, rendszeres és kritikus
elsajátítási folyamatában jeleníti meg az
Evangéliumot. [215] A kultúra egészébe --
melyet a növendékek elsajátítanak, s melyet a
többi iskolai tantárgyak által fölkínált
értékek és tudásfajták határoznak meg
-- az iskolai vallásoktatás az Evangélium hatékony
kovászát hozza. Arra törekszik, hogy "a
növendékek lelkébe oltsa az Evangéliumot oly
módon, hogy az a hit világosságával egész
ismeretanyagukat át tudja ragyogni és kapcsolódni tudjon
egész emberi kultúrájukhoz". [216] Éppen ezért az iskolai
vallásoktatásnak iskolai tantárgyként kell
megjelennie, ugyanazzal a rendszerességgel és szigorral, mint a
többi tantárgynak. A keresztény üzenetet és
eseményt ugyanazzal a komolysággal és
mélységgel kell bemutatnia, mellyel a többi tantárgy
közli a maga tudását. Helye nem mellettük, valahol a
peremen van, hanem egy szükséges, tantárgyak közötti
dialógusban. E dialógusnak azon a szinten kell folynia, melyen a
többi tantárgy alakítja a növendékek
személyiségét. Így a keresztény üzenet
bemutatásának hatása van arra, hogyan fogják
föl a világ eredetét, a történelem értelmét,
az erkölcsi értékek alapját, a vallás
feladatát a kultúrában, az ember célját
és kapcsolatát a természettel. Az iskolai
vallásoktatás e tantárgyak közötti
dialógus által megalapozza, fölerôsíti,
kibontakoztatja és teljessé teszi az iskola nevelô
tevékenységét. [217]
|